Isteni jelenésről való könyv, mely Szent Jánosnak lőn
16. fejezet
1. vers
és nagy szózatot hallék az templomból, melyben ez mondaték az hét angyalnak: menjetek el, és öntsétek ki az földre az Istennek haragjának hét edényét.
2. vers
és elmene az első angyal, és kiönté az földre azt, ami az edényben vala, és nagy gonosz és ártalmas seb esék az emberekre, kiken az bestének bélyege vala, és azokra, kik az ő képét imádják vala.
3. vers
és az második angyal is kiönté az tengerbe azt, ami az edényben vala, és vérré lőn, mint egy holtnak vére, és minden élő lelkes állat meghala az tengerben.
4. vers
és az harmadik angyal is kiönté azt, ami az edényben vala az folyó vizekbe és az vizeknek kútfejébe, és vérré lőnek,
5. vers
és hallám, hogy az angyal ezt mondja vala: igaz vagy Uram, ki állatod szerint vagy, és ki voltál, és ki szent vagy, mert ezeket megítéléd,
6. vers
mert az szenteknek és az prófétáknak vérét kionták, és vért adál őneki inniuk, mert méltók erre.
7. vers
és hallám, hogy az másik ezt mondja vala: úgy vagyon, Uram mindenható Isten, igazak és igazsággal valók az te ítéleteid.
8. vers
és az negyedik angyal kiönté azt, ami az edényben vala, az napra, és hatalom adattaték annak, hogy hőséggel kínozzon embereket tűznek általa.
9. vers
és nagy hőséget kezdének az emberek szenvedni, és szidalmas beszédekkel illeték az Istennek nevét, kinek hatalmában valának ez csapások, és bűnökről nem bánkódának, és életeket meg nem jobbíták, hogy dicséretet tennének az Istennek.
10. vers
és az ötödik angyal kiönté azt, ami az edényben vala az bestének székére, és nagy sötét lőn az ő országa, és elrágák az ő nyelvüket az nagy kínnak miatta,
11. vers
és szidalmas beszédekkel illeték az mennyországnak istenét, az ő nagy kínoknak miatta, és az ő nehéz fekélyének miatta, és ki nem térének az ő cselekedeteikből.
12. vers
és az hatodik angyal kiönté azt, ami az edényben vala, amaz nagy Eufrátesz nevű folyóvízbe, és kiasza az ő vize, hogy utat csinálnának az királyoknak naptámadat felől,
13. vers
és látám, hogy az sárkánynak szájából és az bestének szájából és az hamis prófétának szájából három fertelmes szellet jöve ki, mint békák.
14. vers
mert az ördögnek lelkeik azok, melyek csodákat tesznek, hogy elmenjenek mind ez egész földnek királyaihoz, hogy azokat begyűjtsék az nagy mindenható Istennek napjának hadára.
15. vers
ím eljövök, mint egy orv. boldog, aki vigyáz, és őrizi az ő ruháit, hogy mezítelen ne járjon, és meg ne lássák az ő éktelenségét.
16. vers
és egybegyűjté azokat az helyre, mely zsidóul Harmagedónnak hívattatik.
17. vers
és az hetedik angyal kiönté azt, ami az edényben vala, az égre, és nagy szó jöve ki az mennyországból az Istennek székétől, mely szózatban ez mondaték: meglőn.
18. vers
és villámlások lőnek és szózatok, és mennydörgések és nagy földindulás, minemű soha nem volt, mitől fogva emberek voltanak, az földön ilyen igen nagy földindulás nem volt.
19. vers
és az nagy város három részre válék, és az pogány népeknek városai hirtelen leomlának. és az nagy Babilon az Istennek előtte emlékezetre jöve, hogy az ő haragjának pohár borát megadná őneki.
20. vers
minden sziget eltávozék, és az hegyek meg nem találtatának,
21. vers
és nagy kőeső szálla le az mennyországból az emberekre, mint egy talentum, és szidalmas beszédekkel illeték az Istent az emberek, az kőesőnek csapásáért. mert felette igen nagy lőn annak csapása.
Könyvek
