Isteni jelenésről való könyv, mely Szent Jánosnak lőn
19. fejezet
1. vers
ezeknek utána hallék, mint nagy sok seregnek szavát az mennyországban, mely ezt mondja vala. halleluja, az üdvözülés és az tisztesség és az dicsőség és az erő a mi Urunk Istennek adattassék,
2. vers
mert igazak és hamisság nélkül valók az ő ítéletei. mert ítéletet tőn az nagy parázna felől, mely megdögleté az földet az ővele való paráználkodással, és kivevé az ő szolgáinak vérét az ő kezéből.
3. vers
és ismét mondának: halleluja. és az füst felmegyen mind örökkön örökké.
4. vers
és leomla az huszonnégy vén és az négy lelkes állat, és imádák az Istent, ki az székben ül, ezt mondván. ámen, halleluja.
5. vers
és szózat jöve ki az székből, melyben ez mondás lőn. dicséretet mondjatok ami istenünknek, mind, kik ő szentjei vagytok, és kik őtőle féltek, kisdedek és nagyok.
6. vers
és sok sereg népnek szavát hallám, és mint sok vizeknek zúgását, és mint nagy mennydörgéseknek szavát, melyekben ez mondás lőn: halleluja, mert országot bíra az mindenható Úristen.
7. vers
örüljünk és vigadjunk, és tegyünk dicséretet őneki, mert eljött az báránynak menyekezője, és az ő felesége hozzászerzette önmagát.
8. vers
és ez adattaték őneki, hogy befedezze önmagát tiszta és tündöklő bársonnyal. mert az bársony az szenteknek megigazulásai.
9. vers
és mondá énnekem, írd meg. boldogok azok, kik az báránynak menyekezőjének lakodalmába hívattattanak. és mondá énnekem. ez Istennek igéi igazak.
10. vers
és leesém az ő lábainak előtte, hogy imádnám őtet. és mondá énnekem. meglássad, hogy ezt ne tegyed. te szolgatársad vagyok, és az te atyádfiai közül egy, kik az Jézusnak nevét vallják. az Istent imádjad. mert az Jézusnak tanúbizonysága az jövendőmondásnak lelke.
11. vers
és látám az mennyországot nyitva, és ím egy fehér ló vala, és, aki rajta ül vala, hűnek és igaznak hívattatik vala, és igazságnak általa ítél, és viaskodik.
12. vers
az ő szemei kediglen, mint az tűznek lángja, és az ő fejében sok korona vagyon, ki az ő nevét írva viseli vala, melyet senki nem tud, hanem ő maga.
13. vers
és felöltöztetett vala vérbe mártott köntösbe, és az ilyen névvel neveztetik vala: Istennek beszéde.
14. vers
és az seregek, melyek az mennyországban vannak, követik vala őtet fehér lovakon, felöltöztetvén fehér és tiszta bársonyba,
15. vers
és az ő szájából kétélű éles tőr jő ki, hogy avval csapást tegyen az pogány népeken. és az bírni fogja őket vasvesszővel. és ő kinyomja az mindenható Istennek hirtelen haragjának és haragos voltának satu borát.
16. vers
és ez írás vagyon megírván őneki az ő ruháján és az ő ágyékán, királyoknak királya, és uralkodóknak uralkodója.
17. vers
és láték egy angyalt, mely az napban áll vala, és kiálta nagy felszóval ezt mondván, minden madaraknak, kik az égnek közepette szárnyakon mennek vala. jőjetek el, és gyűljetek az nagy Istennek vacsorájára,
18. vers
hogy egyétek az királyoknak húsait, és az ezer ember előtt járó fejedelmeknek húsait, és az erőseknek húsait, és az lovaknak húsait, és azoknak, kik az lovakon ülnek, és minden szabad embereknek és szolgáknak és kisdedeknek és nagyoknak húsait.
19. vers
és látám az bestét, és az földnek királyait, hogy egybegyűltenek, hogy ütközetet tegyenek avval, aki az lovon ül vala, és az ő seregeivel.
20. vers
és megfogák az bestét és ővele egyetembe az hazug prófétát, kicsodákat tőn őelőtte, melyekkel elhiteté azokat, kik az bestének bélyegét vevék fel, és kik imádák az ő képét. ez kettőt egy tüzes tóba veték elevenen, mely kénkővel ég,
21. vers
és az többit megölék annak tőrével, mely az ló hátán ül vala, mely tőr az ő szájából jő ki, és minden madarak megelégedének az ő húsukkal.
Könyvek
