capítulo 21
és új eget és új földet láték. mert az első ég, és az első föld elmúlék, és az tenger immáron nincsen.
és én, János látám az szent várost, az Jeruzsálemet, hogy új, és az mennyországból száll le, mely az Istentől alkottatott vala, és megékesíttetett vala, mint az menyasszony, az ő férjével.
és nagy szózatot hallék az székből, melyben ez mondaték: ím az Istennek hajléka az emberekkel vagyon, és ő velük fog lakozni. és azok ő népei lesznek, és az Isten ővelük leszen ő istenük.
és el fog kenni az Isten minden könyvet azoknak szemükről, és az halál továbbá nem leszen, sem siralom, sem kiáltás, sem fájdalom nem leszen továbbá, mert azok, melyek először valának, elmúltanak.
és mondá, aki az székben ül vala. ím mindeneket megújítok. és mondá énnekem. írd meg, mert ez beszédek hívek, és igazak.
és mondá énnekem: meglőn. én vagyok az alfa és az ómega, az kezdet és az vég. én innia adok ingyen az élő kútfőnek vizéből, aki szomjúhozik.
aki győzedelmet veszen, mindeneket fog bírni, és annak Istene leszek, és az énnekem fiam leszen.
az félelmeseknek kediglen, és az hitetleneknek és az átkozottaknak és az gyilkosoknak és az paráználkodóknak, és akik embereket vesztenek, és az bálványimádóknak és minden hazugoknak az ő részük leszen az tóban, mely tűzzel és kénkővel ég, mely az második halál.
és énhozzám jöve egy az hét angyalnak közüle, kiknél az hét edény vala, mely teljes vala hét utolsó csapással, és szóla énvelem ezt mondván. jőj el, és megmutatom teneked az menyasszonyt, az báránynak feleségét.
és felvőn engemet lélekben egy nagy magas hegyre, és egy nagy várost mutata énnekem, mely az szent Jeruzsálem vala, és az Istentől száll vala le az mennyországból,
melynek isteni fényessége vala, és az ő világossága hasonlatos vala drágalátos kőhöz, mint egy tündöklő jáspiskőhöz,
és nagy magas kőfala vala, és tizenkét kapuja vala, és az kapukon tizenkét angyal vala, és nevük ott írva vala, mely névvel neveztetnek vala az Izraelnek fiainak nemzetségének tizenkét ágazatai.
napkelet felől három kapuja vala, felszélről három kapuja vala, alszélről három kapuja vala, napesetről három kapuja vala,
és az városnak kőfalának tizenkét fundamentuma vala, és azokon az báránynak tizenkét apostolának tizenkét neve vala.
és aki énvelem szól vala, annál egy arany mérték vala, mint nádszál, hogy megmérné az várost, és az ő kapuit, és az ő falát.
és az várost négy szegeletre rakták vala, és az ő hosszúsága annyi vala, mennyi az szélessége. és megméré az várost az arany náddal tizenkétezer futásnyi földön, és az ő hosszúsága és magassága és szélessége egyenlő vala,
és az ő kőfalát száznegyvennégy singnek méré emberi mértékkel, mely az angyal mértéke.
és az ő kőfalának rakása jáspiskőből vala. az város kediglen tiszta arany vala, hasonlatos tiszta üveghez,
és az városnak kőfalának fundamentumai minden drágakővel megékesültettenek vala. az első fundamentum jáspis vala, az második zafír, az harmadik kalcedon, az negyedik smaragd,
az ötödik szárdonix, az hatodik sárdius, az hetedik krizolit, az nyolcadik berill, az kilencedik topáz, az tizedik krizopráz, az tizenegyedik jácint, az tizenkettedik ametiszt.
az tizenkét kapun tizenkét drága kövek vannak mindeniken, és minden kapu egy-egy drágakőből vagyon, és az városnak utcája tiszta arany, mint egy igen tiszta üveg.
és templomot nem láték az városban. mert az mindenható Úristen temploma annak, és az bárány,
és az város nem szűkös az nap nélkül és az hold nélkül, hogy világosságot tegyenek őbenne. mert az Istennek fényessége megvilágosította azt, és az ő szövétneke az bárány.
és járni fognak az népek az ő világosságában, kik az veszedelemtől megmaradtanak, és az földnek királyai oda kezdik vinni az ő gazdagságukat, kikben tisztelkedtenek,
és az ő kapuit be nem zárják nappal. mert éj nem leszen ott.
be nem megyen abba valami, ami fertőzést teszen avagy utálatosságot és hazugságot, hanem csak kik beírattattanak az báránynak élő könyvébe.