Isteni jelenésről való könyv, mely Szent Jánosnak lőn
capítulo 9
verso 1
és az ötödik angyal trombitát fúja, és egy csillagot láték, hogy leesék az égből az földre, és őneki adák az mélységnek kútjának kulcsát.
verso 2
és megnyitá az mélységnek kútját, és felmene az kútnak füstje, mint egy nagy kemencének füstje, és meghomályosodék az nap, és az élő ég az kútnak füstjétől,
verso 3
és az füstből sáskák jövének ki az földre, és hatalmasság adaték azoknak, miképpen hatalmasságok vagyon az földön való skorpióknak.
verso 4
és megparancsolák őnekik, hogy meg ne bántanák az földnek füvét, sem valami egyéb zöldellő állatot sem valami fát, hanem csak az embereket, kiknek nincsen jelük az ő homlokukon,
verso 5
és meglőn engedve ez őnekik, hogy őket meg ne ölnék, hanem csak hogy kínzanák öt holdnapiglan, és az ő kínzásuk olyan vala, mint az skorpiónak kínzásai, mikoron az embert megcsapja,
verso 6
és az napokban keresni fogják az emberek az halált, és meg nem találják azt, és kívánni fognak meghalni, és az halál elfut őtőlük.
verso 7
és az sáskáknak hasonlatosságuk hasonlatosak valának az ütközetre készített lovakhoz, és az ő fejükön valának mint egy koronák, melyek hasonlatosak valának az aranyhoz, és az ő orcájuk olyaténok valának, mint az embereknek orcái.
verso 8
és az ő hajuk hasonlatosak valának az asszonyoknak hajukhoz, és az ő fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.
verso 9
és páncéljuk vala, mint az vaspáncélok, és az ő szárnyuknak súgása olyan vala, mint az szekereknek zörgése, mikoron sok szekerekkel száguldanak az hadba.
verso 10
és az ő farkuk hasonlatosak valának az skorpióknak farkához, és fullánkjuk vala az ő farkukon, és az ő hatalmasságuk ez vala, hogy embereknek ártsanak öt holdnapiglan.
verso 11
és őnekik királyuk az mélységnek angyala, kinek zsidó nyelven Abaddón neve, görögül kediglen Apollión, az az elvesztő.
verso 12
az egyik jaj elmúlt, és ím ennek utána még két jaj jő el.
verso 13
és az hatodik angyal trombitát fúj, és egy szózatot hallék az arany oltárnak négy szarvának közüle, mely oltár az Istennek szemének előtte vagyon,
verso 14
mely szózatban ezt mondják vala az hatodik angyalnak, kinél az trombita vala. oldd el az négy angyalt, kik megkötöztettenek az nagy Eufrátesz nevű folyóvízben,
verso 15
és eloldozák az négy angyalt, kik készek valának óránként és naponként és holdnaponként és esztendőnkig, hogy megölnék az embereknek harmad részét.
verso 16
és lovagseregnek száma hússzor és ezerszer való tízezer vala, és hallám azoknak számát,
verso 17
és akképpen látám az lovakat az látásban, és azoknak, kik rajtuk ülnek vala, tüzes és piros és kénköves mellényük vala. és az lovaknak fejeik olyaténok valának, mint az oroszlánoknak, és az ő szájukból tűz jő vala ki, és füst, és kénkő.
verso 18
ez három csapásnak miatta az embereknek harmad része megöletteték az tűztől és az füsttől az kénkőtől, melyek kijőnek vala az ő szájukból.
verso 19
mert az ő hatalmuk az ő szájukban vagyon és az ő farkukban. mert az ő farkuk hasonlatosak az kígyókhoz, melyeknek fejük vagyon, és azoknak általa ártanak.
verso 20
és az egyéb emberek, kik ez csapásokkal meg nem ölettetének, sem ki nem térének az ő kezüknek művelkedetéből, hogy az ördögöket ne imádnák, és az bálványokat, melyeket aranyból és ezüstből és ércből és kőből és fából faragtattanak, melyek sem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak,
verso 21
sem életüket meg nem jobbítják az ő gyilkosságtételükből, sem az ő gonosz tudományukból, melyekkel embereket vesztenek, sem paráználkodásokból sem orvságokból.
Libros
