Isteni jelenésről való könyv, mely Szent Jánosnak lőn

chapter 9


Chapters:


verse #1

és az ötödik angyal trombitát fúja, és egy csillagot láték, hogy leesék az égből az földre, és őneki adák az mélységnek kútjának kulcsát.


verse #2

és megnyitá az mélységnek kútját, és felmene az kútnak füstje, mint egy nagy kemencének füstje, és meghomályosodék az nap, és az élő ég az kútnak füstjétől,


verse #3

és az füstből sáskák jövének ki az földre, és hatalmasság adaték azoknak, miképpen hatalmasságok vagyon az földön való skorpióknak.


verse #4

és megparancsolák őnekik, hogy meg ne bántanák az földnek füvét, sem valami egyéb zöldellő állatot sem valami fát, hanem csak az embereket, kiknek nincsen jelük az ő homlokukon,


verse #5

és meglőn engedve ez őnekik, hogy őket meg ne ölnék, hanem csak hogy kínzanák öt holdnapiglan, és az ő kínzásuk olyan vala, mint az skorpiónak kínzásai, mikoron az embert megcsapja,


verse #6

és az napokban keresni fogják az emberek az halált, és meg nem találják azt, és kívánni fognak meghalni, és az halál elfut őtőlük.


verse #7

és az sáskáknak hasonlatosságuk hasonlatosak valának az ütközetre készített lovakhoz, és az ő fejükön valának mint egy koronák, melyek hasonlatosak valának az aranyhoz, és az ő orcájuk olyaténok valának, mint az embereknek orcái.


verse #8

és az ő hajuk hasonlatosak valának az asszonyoknak hajukhoz, és az ő fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.


verse #9

és páncéljuk vala, mint az vaspáncélok, és az ő szárnyuknak súgása olyan vala, mint az szekereknek zörgése, mikoron sok szekerekkel száguldanak az hadba.


verse #10

és az ő farkuk hasonlatosak valának az skorpióknak farkához, és fullánkjuk vala az ő farkukon, és az ő hatalmasságuk ez vala, hogy embereknek ártsanak öt holdnapiglan.


verse #11

és őnekik királyuk az mélységnek angyala, kinek zsidó nyelven Abaddón neve, görögül kediglen Apollión, az az elvesztő.


verse #12

az egyik jaj elmúlt, és ím ennek utána még két jaj jő el.


verse #13

és az hatodik angyal trombitát fúj, és egy szózatot hallék az arany oltárnak négy szarvának közüle, mely oltár az Istennek szemének előtte vagyon,


verse #14

mely szózatban ezt mondják vala az hatodik angyalnak, kinél az trombita vala. oldd el az négy angyalt, kik megkötöztettenek az nagy Eufrátesz nevű folyóvízben,


verse #15

és eloldozák az négy angyalt, kik készek valának óránként és naponként és holdnaponként és esztendőnkig, hogy megölnék az embereknek harmad részét.


verse #16

és lovagseregnek száma hússzor és ezerszer való tízezer vala, és hallám azoknak számát,


verse #17

és akképpen látám az lovakat az látásban, és azoknak, kik rajtuk ülnek vala, tüzes és piros és kénköves mellényük vala. és az lovaknak fejeik olyaténok valának, mint az oroszlánoknak, és az ő szájukból tűz jő vala ki, és füst, és kénkő.


verse #18

ez három csapásnak miatta az embereknek harmad része megöletteték az tűztől és az füsttől az kénkőtől, melyek kijőnek vala az ő szájukból.


verse #19

mert az ő hatalmuk az ő szájukban vagyon és az ő farkukban. mert az ő farkuk hasonlatosak az kígyókhoz, melyeknek fejük vagyon, és azoknak általa ártanak.


verse #20

és az egyéb emberek, kik ez csapásokkal meg nem ölettetének, sem ki nem térének az ő kezüknek művelkedetéből, hogy az ördögöket ne imádnák, és az bálványokat, melyeket aranyból és ezüstből és ércből és kőből és fából faragtattanak, melyek sem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak,


verse #21

sem életüket meg nem jobbítják az ő gyilkosságtételükből, sem az ő gonosz tudományukból, melyekkel embereket vesztenek, sem paráználkodásokból sem orvságokból.

Chapters:


Books