chapter 4
ezeknek utána látást láték, és ím nyílt ajtó vagyon az mennyországban, és az első szó, melyet hallék, olyan vala, mint egy trombitának szava, mely énvelem szólván ezt mondá. jő fel ide, és megmutatom teneked azokat, melyeknek ennek utána meg kell lenni.
és legottan lélekben elragadtatám. és ím egy széket tettenek vala le az mennyországban,
és valaki azon ül vala. és aki azon ül vala, hasonlatos vala tekintetivel az jáspiskőhöz és az sárdonixhoz, és égi szivárvány vala az széknek körüle, mely hasonlatos vala tekintetével az smaragdhoz.
és az széknek körüle huszonnégy szék vala, és az székeken huszonnégy vén ül vala, kik fehér ruhákba valának felöltözvén, és az ő fejeikben arany koronák valának,
és az székből villámlások és mennydörgések jőnek vala és szózatok, és tűznek hét égő lámpásai valának az széknek előtte, melyek az isteni hét lelkek valának.
és az széknek előtte vala, mint egy üvegtenger, hasonlatos az kristályhoz, és az széknek közepette és az körüle négy lelkes állat vala, kik sok szemmel teljesek valának elöl és hátul.
és az első lelkes állat hasonlatos vala az oroszlánhoz, és az második lelkes állat, hasonlatos vala az borjúhoz, és az harmadik lelkes állatnak az ő ábrázatja olyan vala, mint egy ember, és az negyedik lelkes állat hasonlatos vala az szárnyára kelt keselyűhöz.
és az négy lelkes állatoknak mindeniknek őközülük hat szárnyuk vala, és körül, és belül teljesek valának szemekkel. és nyugodalmuk nincsen sem éjjel sem nappal ezt mondván: Szent, szent, szent az mindenható Úristen, ki állatja szerint volt, és ki vagyon, és eljövendő.
és mikoron az lelkes állatok dicséretet, és tisztességet, és áldást tennének annak, ki az széken ül vala, és ki mind örökkön örökké él,
leesik vala az huszonnégy vén, annak előtte, ki az székben ül vala, és imádják vala azt, ki él mind örökkön örökké, és elveték az ő koronájukat az széknek előtte ezt mondván.
méltó vagy Uram dicséretet és tisztességet, és hatalmasságot venned. mert te teremtél mindeneket, és az te akaratodnak általa vannak, és teremtettenek.