Isteni jelenésről való könyv, mely Szent Jánosnak lőn

chapter 14


Chapters:


verse #1

és látást láték, és ím egy bárány áll vala az Sionnak hegyén és ővele száznegyvennégyezren valának, kiknek az ő atyjuknak neve meg vala írva az ő homlokukon.


verse #2

és szózatot hallék az égből, mint sok víznek zúgását, és mint egy nagy mennydörgésnek szavát, és hegedűsöknek szavát hallám, hogy az ő hegedűjükben hegedülnek.


verse #3

és énekelnek oly mint új éneklést az széknek, és az négy lel lelkes állatnak, és véneknek előtte, és senki nem tanulhatja vala meg az éneklést, hanem csak az száznegyvennégyezer, kik az földről áron vétettenek meg.


verse #4

ezek azok, kik asszonyi állatokkal meg nem fertőztenek. mert szüzek, ezek követik az bárányt, valahová menend. ezek az embereknek közüle áron vétetének meg, kik az Istennek, és az báránynak elei lőnek,


verse #5

és az ő szájukban nem találtaték álnokság, mert fertelmesség nélkül vannak az Istennek székének előtte.


verse #6

és láték más angyalt, ki az égnek közepette megyen vala szárnyán, kinél örök evangélium vala, hogy hirdetné az földön lakozóknak és minden pogánynak, és minden nemzetségeknek ágazatjának és minden nyelven való népnek és egyéb népnek,


verse #7

mely nagy felszóval ezt mondja vala: féljetek az Istentől, és tegyetek tisztességet őneki. mert eljött az ő ítéletének órája, és imádjátok őtet, ki az mennyet és az földet, az tengert és az vizeknek kútfejét teremté.


verse #8

és más angyal követé azt ezt mondván: leomla, leomla az Babilon, amaz nagy város. mert az ő paráználkodásának haragborából itata minden népeket.


verse #9

és az harmadik angyal követé őket ezt mondván nagy szóval: ha ki imádandja az bestét, és az ő képét, és az ő homlokára veszi bélyegét, avagy az ő kezére,


verse #10

ez is innia fog az Istennek haragborából, mely tiszta borral vagyon megtöltve az ő haragjának poharában. és kínzódni fog tűzzel, és kénkővel az szent angyaloknak előtte, és az báránynak előtte.


verse #11

és az ő kínzódásuknak füstje felmegyen mindörökkön örökké. és nyugodalmuk nincsen sem nappal sem éjjel azoknak, kik az bestét imádják, és az ő képét, és annak, ki az ő nevének bélyegét felveszi.


verse #12

itt vagyon az szenteknek békessége, itt vannak, akik őrizik az Jézusnak parancsolatát, és hitét.


verse #13

és szózatot hallék az mennyországból, mely szózatban ez mondaték énnekem: írd meg. boldog halottak azok, kik az Úristenben halnak meg mától fogva. bizony az Szentlélek ezt mondja, hogy nyugodalmat fogjanak venni az munkálódásoktól, de az ő cselekedeteik őket követik.


verse #14

és látást láték, és ím egy fényes köd vagyon, és az ködnek felette láték egyet, ki veszteg ül vala, ki hasonlatos vala az embernek fiához, kinek az ő fejében egy arany korona vala, és az ő kezében egy éles sarló.


verse #15

és egy más angyal mene ki az templomból kiáltván nagy felszóval annak, ki az ködön ül vala. fogd hozzá az te sarlódat, és arass. mert eljött teneked az te órád, hogy arass. mert az földnek aratója megaszott,


verse #16

és aki az ködön ül vala, az földre bocsátá az ő sarlóját, és az földön mindent megaratának.


verse #17

és egy más angyal is mene ki az templomból, mely az mennyországban vagyon, és annál is egy éles sarló vala.


verse #18

és egy más angyal is mene ki az oltárról, kinek hatalmassága vala az tűzön, és nagy felszóval kiálta annak, akinél az éles sarló vala ezt mondván. fogd hozzá az te éles sarlódat, és szedd meg az földnek szőlőgerezdjét, mert megértenek az ő szőlői,


verse #19

és az angyal az ő éles sarlóját az földre bocsátá, és megszedé az földnek szőlőjét, és az Istennek haragjának nagy vályújába tölté,


verse #20

és megnyomattaték az vályúban az városnak kívüle, és vér jöve ki az vályúból, mind az lovaknak zaboláiglan ezerhatszáz futás ne földön.

Chapters:


Books