Ézsaiás próféta könyve

Fejezetek:

… 31 32 33 34 35 …   ⇤ ← 33 → ⇥

1. vers

Jaj neked, pusztító, akit még nem ért pusztulás, te rabló, akit még nem raboltak ki! Ha befejezted a pusztítást, el fogsz pusztulni, ha bevégezted a rablást, téged fognak kirabolni!

→ Ez 24,9; Náh 1,3; Hab 2,8; Mk 4,24

2. vers

Uram, kegyelmezz nekünk, benned reménykedünk! Légy segítségünk reggelenként, szabadítónk a nyomorúság idején!

→ Zsolt 86,7; Zsolt 120,1

3. vers

Dörgő hangodtól elfutnak a népek, ha felemelkedsz, szétszóródnak a nemzetek.

→ Zsolt 46,7; Zsolt 68,2; Zsolt 76,7

4. vers

Összeszedik a zsákmányt, ahogyan a sáskák szedik, úgy ugranak rá, ahogy a szöcskék ugranak.

→ Ézs 9,2

5. vers

Fenséges az Úr, magasságban lakik, betölti a Siont törvénnyel és igazsággal.

→ Ézs 1,27; Ézs 9,6; Ézs 11,3

6. vers

Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és ismeret teszi szabaddá és gazdaggá; az Úr félelme lesz a kincse.

→ Péld 1,7; Ézs 11,9

7. vers

Aríél emberei az utcán kiáltoznak, keservesen sírnak a békekövetek.

→ Ézs 29,1

8. vers

Kihaltak az országutak, nem járnak az ösvényeken. A pusztító megszegte a szövetséget, megvetette a városokat, semmibe vette az embereket.

→ 2Kir 18,13; Ézs 36,1

10. vers

De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem!

11. vers

Szalmával vagytok terhesek, pelyvát szültök, lihegésetek tűz, megemészt benneteket!

→ Ézs 26,18; Ézs 59,4; Hós 8,7

12. vers

A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek el.

→ Ám 2,1

13. vers

Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel levők, ismerjétek meg hatalmamat!

14. vers

Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki lakhat közülünk perzselő tűz mellett, ki lakhat közülünk örökös izzás mellett?

→ 5Móz 4,24; Zsolt 15,1; Zsolt 24,2; Ézs 10,17; Jer 23,29; Zsid 12,29

15. vers

Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti az elnyomással szerzett nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot.

→ Zsolt 15,2; Zsolt 24,3

16. vers

Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van.

→ Zsolt 18,34; Zsolt 30,8; Zsolt 34,10; Mt 6,33

17. vers

Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat.

→ Ézs 32,1; Jel 22,4

18. vers

Eszedbe jutnak a rémségek: hol van már az összeíró, hol az adószedő, hol van az, aki összeírta a tornyokat?

→ 1Kor 1,20

19. vers

Nem látod többé a galád népet, a homályos, érthetetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet érteni.

→ 5Móz 28,49; Ézs 28,11

20. vers

Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemeid meglátják Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát: a sátrat, amelyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, és egy kötele sem szakad el,

→ Ám 9,11

21. vers

mert dicsőséges lesz ott az Úr! Folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók.

→ Zsolt 46,5; Ez 47,1; Jóel 4,18; Zak 14,8; Jel 22,1

22. vers

Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényadónk, az Úr a mi királyunk, ő megsegít bennünket!

23. vers

Meglazulnak a kötelek, nem tartják az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak.

→ Zsolt 68,13

24. vers

Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnei bocsánatot nyernek.

→ Mk 2,9; ApCsel 10,43; 2Móz 23,25; Zsolt 32,5; Zsolt 103,3; Ézs 6,10

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66