Az apostolok cselekedetei
10. fejezet
Kornéliusz és Péter látomása
1. vers
Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa.
2. vers
Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.
3. vers
Ő az egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: Kornéliusz!
4. vers
Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: Mi az, Uram? Erre az angyal ezt mondta neki: Imádságaid és alamizsnáid feljutottak az Isten elé, és ő emlékezik azokra.
5. vers
Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak.
6. vers
Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.
7. vers
Miután eltűnt az angyal, aki vele beszélt, előhívta két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak.
8. vers
Ezeknek mindent elmondott, majd elküldte őket Joppéba.
9. vers
Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.
10. vers
Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett,
11. vers
és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.
12. vers
Benne volt a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara.
13. vers
Ekkor hang hallatszott: Kelj fel, Péter, öld és egyél!
14. vers
Péter azonban így szólt: Semmiképpen sem, Uram, mert soha nem ettem semmi szentségtelent vagy tisztátalant.
→
Ez 4,14
15. vers
De másodszor is szólt hozzá a hang: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!
16. vers
Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.
Kornéliusz követei Péternél
17. vers
Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt,
18. vers
és bekiáltva megkérdezték, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak.
19. vers
Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: Íme, három férfi keres téged:
20. vers
kelj fel hát, menj le, és eredj el velük! Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!
21. vers
Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?
22. vers
Azok így feleltek: Kornéliusz százados, ez az igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt a kijelentést kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz.
→
Lk 7,4
Péter Kornéliusz házában
23. vers
Ekkor Péter behívta, és vendégül látta őket.
Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan.
24. vers
A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket.
25. vers
Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, és a lábához borulva hódolt előtte.
26. vers
Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj fel, én magam is csak ember vagyok!
→
Jel 19,10
27. vers
Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve.
28. vers
Ekkor így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak.
29. vers
Ezért is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem?
30. vers
Kornéliusz így felelt: Három nappal ezelőtt körülbelül ebben az időben, délután három órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában,
31. vers
és azt mondta: Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságod, és megemlékezett alamizsnáidról.
32. vers
Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is neveznek. Ő Simon tímár házában szállt meg a tengerparton.
33. vers
Ezért nyomban elküldtem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr.
35. vers
hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.
36. vers
Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura!
→
Ézs 52,7;
Róm 10,12
37. vers
Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett:
38. vers
a názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele.
39. vers
Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték,
→
5Móz 21,22;
Gal 3,12
40. vers
de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék,
41. vers
de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
42. vers
És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43. vers
Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.
44. vers
Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.
45. vers
És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.
46. vers
Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter:
47. vers
Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi?
48. vers
És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
→
ApCsel 1,5;
ApCsel 2,38
Könyvek
