János jelenései

Capítulos:

… 4 5 6 7 8 …   ⇤ ← 6 → ⇥

verso 1

És láttam, amikor a bárány felnyitotta a hét pecsét egyikét, és hallottam, hogy a négy élő teremtmény egyike mennydörgéshez hasonló hangon ezt mondja: „Gyere!”

verso 2

És egy fehér lovat láttam, a rajta ülőnél pedig íj volt, és koronát adtak neki. Kivonult győztesen, hogy teljessé tegye a győzelmét.

verso 3

Amikor felnyitotta a második pecsétet, hallottam, hogy a második élő teremtmény ezt mondja: „Gyere!”

verso 4

Egy másik ló jött elő, egy tűzszínű, és a rajta ülő hatalmat kapott arra, hogy elvegye a békét a földről, hogy az emberek legyilkolják egymást. Egy nagy kardot adtak neki.

verso 5

Amikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élő teremtmény ezt mondja: „Gyere!” És egy fekete lovat láttam, a rajta ülőnek pedig mérleg volt a kezében.

verso 6

És hangot hallottam, mely mintha a négy élő teremtmény közül, középről szólt volna: „Egy liter búza egy dénár, és három liter árpa egy dénár, de az olívaolajat és a bort ne bántsd.”

verso 7

Amikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élő teremtmény ezt mondja: „Gyere!”

verso 8

És egy fakó lovat láttam, a rajta ülő neve Halál volt, és szorosan követte őt a sír. És hatalmat kaptak a föld negyedrésze fölött, hogy öljenek hosszú karddal, élelmiszerhiánnyal, halálos járvánnyal és a föld vadállatai által.

verso 9

Amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket legyilkoltak Isten szava és a tanúskodásuk miatt.

verso 10

Hangosan ezt kiáltották: „Legfőbb Úr, te, aki szent és igaz vagy, mikor hozol ítéletet és állsz bosszút a vérünkért azokon, akik a földön laknak?”

verso 11

És mindannyian kaptak egy-egy fehér köntöst, és azt mondták nekik, hogy még várjanak egy kis ideig, míg teljes nem lesz a rabszolgatársaiknak és a testvéreiknek a száma, akiket hozzájuk hasonlóan még meg fognak ölni.

verso 12

És láttam, hogy felnyitotta a hatodik pecsétet, és nagy földrengés támadt, a nap fekete lett, mint a szőrből készült zsákruha, és az egész hold olyan lett, mint a vér,

verso 13

az ég csillagai pedig lehullottak a földre, mint ahogy a fügefáról lehullanak az éretlen fügék a heves szélben.

verso 14

És az ég eltűnt, mint egy tekercs, melyet összegöngyölítenek, és minden hegy és sziget elmozdult.

verso 15

Ekkor a föld királyai, a magas rangú tisztviselők és a katonai parancsnokok, a gazdagok és az erősek, minden rabszolga és szabad a barlangokba és a hegyek sziklái közé rejtőzött.

verso 16

És folyton ezt mondták a hegyeknek és a szikláknak: „Omoljatok ránk, és rejtsetek el minket az elől, aki a trónon ül, és a bárány haragja elől,

verso 17

mert eljött haragjuk nagy napja, és ki menekülhet meg?”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22