Ámós

Capítulos:

… 4 5 6 7 8 9   ⇤ ← 8 → ⇥

verso 1

Ezt láttatta velem a legfőbb Úr, Jehova: Volt egy kosár nyári gyümölcs.

verso 2

Majd így szólt: „Mit látsz, Ámós?” Én így feleltem: „Egy kosár nyári gyümölcsöt.” Jehova erre ezt mondta nekem: „Eljött a vég népem, Izrael számára. Többé nem bocsátok meg neki.

verso 3

»A templom énekei jajgatásra fordulnak azon a napon – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Rengeteg tetem hever majd mindenütt. Csendet!«

verso 4

Halljátok ezt ti, akik eltapossátok a szegényeket,
és végeztek a föld szelídeivel,

verso 5

ti, akik ezt mondjátok: »Mikor lesz már vége az újhold ünnepének, hogy eladhassuk a gabonánkat,
és a sabbatnak, hogy gabonát árulhassunk?

Hogy megkisebbítsük az éfát,
a sekel súlyát megnöveljük,
és így meghamisítsuk a csalásra használt mérleget.

verso 6

Hogy megvehessük ezüstért a szükségben levőket,
és egy pár saruért a szegényeket,
és hogy eladhassuk a gabona hulladékát.«

verso 7

Jehova, Jákob büszkesége megesküdött önmagára:
»Soha nem felejtem el egyetlen tettüket sem.

verso 8

Ezért megremeg a föld,
és minden lakosa gyászolni fog.

Hát nem fog mindenestül felemelkedni, mint a Nílus,
és hullámozni meg leapadni, mint Egyiptom Nílusa?«

verso 9

»Azon a napon – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –
a napot lenyugosztom délidőben,
és sötétséget bocsátok a földre fényes nappal.

verso 10

Ünnepeiteket gyászba borítom,
és énekeiteket mind gyászdallá teszem.
Minden csípőre zsákruhát adok, és minden fejet kopasszá teszek.

Olyan nyomorúságot hozok, mint amikor az egyetlen fiút gyászolják,
és mennyire keserű lesz annak a napnak a vége!«

verso 11

»Jönnek napok – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –,
amikor éhínséget bocsátok a földre;
éhínséget, de nem kenyér után, és szomjúságot, de nem víz után,
hanem Jehova szavainak hallgatása után.

verso 12

Tengertől tengerig tántorognak majd,
és északtól keletig.
Bolyonganak majd, mert Jehova szavát keresik, de nem találják.

verso 13

Azon a napon a szép szüzek
és a fiatalemberek is elájulnak majd a szomjúságtól;

verso 14

azok, akik Szamária vétkére esküsznek, és ezt mondják:

’Olyan biztos ez, mint hogy a te istened él, ó, Dán!’,
és ezt: ’Olyan biztos ez, mint hogy Beér-Seba útja él!’
Elesnek, és nem kelnek fel többé.«”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9