⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Ámós
8. fejezet
1. vers
Ezt láttatta velem a legfőbb Úr, Jehova: Volt egy kosár nyári gyümölcs.
2. vers
Majd így szólt: „Mit látsz, Ámós?” Én így feleltem: „Egy kosár nyári gyümölcsöt.” Jehova erre ezt mondta nekem: „Eljött a vég népem, Izrael számára. Többé nem bocsátok meg neki.
3. vers
»A templom énekei jajgatásra fordulnak azon a napon – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Rengeteg tetem hever majd mindenütt. Csendet!«
4. vers
Halljátok ezt ti, akik eltapossátok a szegényeket,
és végeztek a föld szelídeivel,
5. vers
ti, akik ezt mondjátok: »Mikor lesz már vége az újhold ünnepének, hogy eladhassuk a gabonánkat,
és a sabbatnak, hogy gabonát árulhassunk?
Hogy megkisebbítsük az éfát,
a sekel súlyát megnöveljük,
és így meghamisítsuk a csalásra használt mérleget.
6. vers
Hogy megvehessük ezüstért a szükségben levőket,
és egy pár saruért a szegényeket,
és hogy eladhassuk a gabona hulladékát.«
7. vers
Jehova, Jákob büszkesége megesküdött önmagára:
»Soha nem felejtem el egyetlen tettüket sem.
8. vers
Ezért megremeg a föld,
és minden lakosa gyászolni fog.
Hát nem fog mindenestül felemelkedni, mint a Nílus,
és hullámozni meg leapadni, mint Egyiptom Nílusa?«
9. vers
»Azon a napon – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –
a napot lenyugosztom délidőben,
és sötétséget bocsátok a földre fényes nappal.
10. vers
Ünnepeiteket gyászba borítom,
és énekeiteket mind gyászdallá teszem.
Minden csípőre zsákruhát adok, és minden fejet kopasszá teszek.
Olyan nyomorúságot hozok, mint amikor az egyetlen fiút gyászolják,
és mennyire keserű lesz annak a napnak a vége!«
11. vers
»Jönnek napok – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –,
amikor éhínséget bocsátok a földre;
éhínséget, de nem kenyér után, és szomjúságot, de nem víz után,
hanem Jehova szavainak hallgatása után.
12. vers
Tengertől tengerig tántorognak majd,
és északtól keletig.
Bolyonganak majd, mert Jehova szavát keresik, de nem találják.
13. vers
Azon a napon a szép szüzek
és a fiatalemberek is elájulnak majd a szomjúságtól;
14. vers
azok, akik Szamária vétkére esküsznek, és ezt mondják:
’Olyan biztos ez, mint hogy a te istened él, ó, Dán!’,
és ezt: ’Olyan biztos ez, mint hogy Beér-Seba útja él!’
Elesnek, és nem kelnek fel többé.«”
Könyvek
