1. fejezet
Círus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az Úr Círus perzsa király lelkét, és ő kihirdettette egész birodalmában élőszóval és írásban is a következőket:
Így szól Círus, a perzsa király: Az Úr, a menny Istene nekem adta e föld minden országát, és megparancsolta nekem, hogy házat építsek neki Jeruzsálemben, amely Júdában van.
Aki közületek az ő népe közül való, legyen vele Istene, és menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát. Ő az Isten, aki Jeruzsálemben lakik.
Mindenkinek, aki még megmaradt, mindenütt, ahol csak jövevényként laknak, nyújtsanak segítséget annak a helységnek férfiai ezüsttel, arannyal, javaikkal és jószággal azonfelül, amit önkéntesen adnak Isten házára, amely Jeruzsálemben van.
Elindultak azért Júda és Benjámin családfői, a papok, a léviták és mindenki, akinek Isten fölindította a lelkét, hogy elmenjenek az Úr házának építésére, amely Jeruzsálemben van.
És minden szomszédjuk segítette őket ezüstedényekkel, arannyal, javakkal, jószággal, kincsekkel azonkívül, amit önkéntesen adtak.
Círus király pedig előhozatta az Úr házának edényeit, amelyeket Nebukadneccar hozatott el Jeruzsálemből és istenei házában helyezett el.
Előhozatta ezeket Círus, a perzsák királya, és Mitredát kincstáros kezére bízta, aki megszámolva átadta azokat Sésbaccarnak, Júda fejedelmének.
Ez volt a számuk: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés,
harminc aranykehely, négyszáztíz másodrendű ezüstkehely és ezer más edény.
Az összes arany- és ezüstedény száma ötezer-négyszáz. Ezt mind magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe.