Bírák könyve
5. fejezet
1. vers
Azon a napon így énekelt Debóra és Bárák, Abínóam fia:
2. vers
Hogy a vezérek vezettek Izráelben;
hogy a nép önként fölkelt:
áldjátok az Urat!
3. vers
Halljátok meg, királyok,
figyeljetek, fejedelmek!
Én, én az Úrnak éneket mondok,
dicséretet zengek az Úrnak, Izráel Istenének.
4. vers
Uram, amikor Széírből kijöttél,
amikor Edóm mezejéről kivonultál:
rengett a föld, csepegett az ég,
a fellegek is vizet árasztottak.
5. vers
A hegyek megrendültek az Úr színe előtt,
még a Sínai is, az Úrnak, Izráel Istenének színe előtt.
6. vers
Samgarnak, Anát fiának napjaiban,
Jáél idejében kihaltak voltak az utak,
és az útra kelők tekervényes ösvényekre tértek.
7. vers
Elpusztultak a bekerítetlen helységek Izráelben, teljesen elpusztultak,*
amíg én, Debóra, föl nem keltem,
föl nem keltem Izráel anyjaként.
8. vers
Új isteneket választottak,
és akkor harc támadt a kapuk előtt;*
ám pajzs és dárda nem volt látható
a negyvenezernél Izráelben.
9. vers
Szívem azoké, akik parancsolnak Izráelben,
azoké, akik a nép közül önként ajánlkoztak.
Áldjátok az Urat!
10. vers
Akik fehér szamarakon nyargaltok,
akik szőnyegeken ültök,
és akik úton vagytok: mind énekeljetek!
11. vers
A vizet osztók hangja az itatóvályúnál,*
az beszéli el az Úr igaz tetteit,
Izráel falvai iránti igazságát.
Így vonult a kapukhoz az Úr népe!
12. vers
Serkenj föl, serkenj föl, Debóra!
Serkenj föl, serkenj föl, mondj éneket!
Kelj föl, Bárák,
és fogd a foglyaidat, Abínóam fia!
13. vers
Akkor lejött a dicső maradék,
az Úr népe lejött hozzám, a hatalmasok ellen.*
14. vers
Efraimból lejöttek azok, akiknek a gyökere Amálékban van:
utánad Benjámin, a te népeddel együtt.
Mákírból jöttek a vezérek
és Zebulonból a vezéri pálcát hordozók,
15. vers
Issakár fejedelme, a Debórával tartók,
és mind Issakár, mind Bárák a völgybe rohantak követőikkel.
Rúben tartományában nagy fontolgatások voltak.
16. vers
Miért maradtál mégis ülve a karámok között?
Hogy hallgasd, amint a nyájnak furulyáznak?
Rúben tartományában nagy fontolgatások voltak!
17. vers
Gileád a Jordánon túl maradt.
Hát Dán miért időzik hajóinál?
Ásér ülve nyugszik a tenger partján.
18. vers
De Zebulon, a halálra elszánt lelkű nép,
meg Naftáli is a mezőség magaslatain!*
19. vers
Királyok jöttek és harcoltak;
akkor harcoltak a Kánaán királyai
Taanaknál, Megiddó vizénél,
de egy darab ezüstöt sem szerezhettek.
20. vers
A mennyből harcoltak a csillagok,
pályájukról harcoltak Siserával!
21. vers
A Kísón patakja elsodorta őket,
az ősi patak, Kísón patakja!
Végy erőt, én lelkem!
22. vers
Akkor csattogtak a lovak patái
a vágtatásban, amikor vágtattak paripáik.
23. vers
Átkozzátok Mérózt, mondta az Úr angyala,
átkozva átkozzátok lakóit!
Mert nem jöttek az Úr segítségére,
az Úr segítségére harcosai közé.
24. vers
De minden asszonynál áldottabb Jáél,
a kéni Heber felesége,
minden sátorban lakó nőnél áldottabb legyen.
25. vers
Vizet kértek tőle, s ő tejet adott,
díszes csészében tejszínt hozott.
26. vers
Baljával a sátorcövekért,
jobbjával pedig a munkások pörölyéért nyúlt.
Ütötte Siserát, szétzúzta a fejét,
összetörte, átfúrta halántékát.
27. vers
Lába elé roskadt, elesett, elterült;
lába elé roskadt, elesett.
Ahol leroskadt, ott vágódott el élettelenül.
28. vers
Kinézett az ablakon, és jajgatott
Sisera anyja a rostély mögül:
Miért késik megjönni harci szekere?
Kocsigördülése hol késlekedik?
29. vers
Legbölcsebb udvari asszonyai válaszoltak neki,
ő meg egyre csak magában ismételgette szavait:
30. vers
Talán zsákmányra leltek, és most azon osztozkodnak?
Egy-két rabnő is jut minden férfinak,
a festett kelmék Sisera zsákmányai lesznek,
a tarka szövetek, tarkán hímzett öltözetek,
egy színes kendő, két tarka ruha
jut a nyakukba zsákmányul.*
31. vers
Így vesszen el minden ellenséged, Uram!
De akik szeretnek téged, tündököljenek,
mint a kelő nap a maga erejében!
És megnyugodott a föld negyven esztendeig.
Könyvek
