Bírák könyve

3. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Ezek pedig a pogányok, akiket meghagyott az Úr, hogy azok által tegye próbára Izráelt, mindazokat, akik már nem élték át a Kánaánért folytatott harcokat.


2. vers

Csak azért, hogy Izráel fiainak újabb nemzedékei is megtanuljanak harcolni, azok is, akik azelőtt nem élték át azt.


3. vers

A filiszteusok öt fejedelemsége, a kánaániak mindnyájan és a szidóniak meg a hivviek, akik a Libánon hegyvidékén laktak, a Baal-Hermón hegyétől a Hamátba vivő útig.


4. vers

Ezeket azért hagyta meg az Úr, hogy próbára tegye Izráelt, hogy meglássa, vajon engedelmeskednek-e parancsainak, amelyeket atyáiknak parancsolt Mózes által.


5. vers

Így Izráel fiai a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak között laktak.


6. vers

Lányaikat feleségül vették, a saját leányaikat pedig odaadták az ő fiaiknak, és azok isteneit szolgálták.


7. vers

Gonoszul cselekedtek Izráel fiai az Úr szeme előtt. Elfelejtkeztek Istenükről, az Úrról, és a Baaloknak és az Aséráknak szolgáltak.


8. vers

Ezért fölgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és Kúsan-Risátaimnak, Mezopotámia királyának a kezébe adta őket, és nyolc évig szolgáltak Izráel fiai Kúsan-Risátaimnak.


9. vers

Ekkor az Úrhoz kiáltottak Izráel fiai, és az Úr szabadítót támasztott Izráel fiainak, hogy megszabadítsa őket: Otniélt, Kenaz fiát, Káléb öccsét.


10. vers

Az Úr Lelke volt rajta, és így bíráskodott Izráelben. Amikor hadba indult, az Úr a kezébe adta Kúsan-Risátaimot, Mezopotámia királyát, és kemény kézzel bánt el Kúsan-Risátaimmal.


11. vers

Azután megnyugodott a föld negyven esztendeig. Akkor meghalt Otniél, Kenaz fia.


12. vers

De Izráel fiai ismét gonoszul cselekedtek az Úr szeme előtt. Ezért hatalmassá tette az Úr Eglónt, Móáb királyát Izráel fölött.


13. vers

Ez magához gyűjtötte Ammón és Amálék fiait, és elment, megverte Izráelt, és elfoglalták a pálmák városát.


14. vers

Izráel fiai tizennyolc esztendeig Eglónt, Móáb királyát szolgálták.


15. vers

Ekkor Izráel fiai ismét az Úrhoz kiáltottak, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Éhúdot, a benjámini Gérá fiát, aki balkezes volt. Amikor Izráel fiai ajándékot küldtek általa Eglónnak, Móáb királyának,


16. vers

Éhúd szerzett magának egy egykönyöknyi hosszú kétélű kardot és ruhája alatt a jobb csípőjére kötötte.


17. vers

És bemutatta az ajándékot Eglónnak, Móáb királyának; Eglón pedig igen kövér ember volt.


18. vers

Miután elvégezte az ajándék bemutatását, elbocsátotta az embereket, akik az ajándékot behozták.


19. vers

Ő maga pedig visszatért a Gilgálnál levő bálványszobroktól, és azt mondta: Titkos beszédem van veled, ó, király! Az így felelt: Hallgass! Ekkor kimentek előle mindnyájan, akik körülötte álltak.


20. vers

Éhúd akkor ment be hozzá, amikor a fenti hűs szobájában éppen egyedül ült. Éhúd ezt mondta neki: Istennek üzenete van hozzád rajtam keresztül. Ekkor az fölkelt a trónról.


21. vers

Akkor Éhúd kinyújtotta a bal kezét, kirántotta jobb csípőjén levő kardját, és beledöfte annak hasába.


22. vers

Még a markolata is beszaladt a pengéje után, és a háj körülfogta a pengét, mert nem vonta ki a kardot a hasából, sőt a vékonyán is áthatolt.


23. vers

Éhúd pedig kiment a csarnokba,* miután behúzta maga után az emeleti szoba ajtószárnyait, és bezárta azokat.


24. vers

Amikor elment, jöttek a szolgák, és látták, hogy íme, a fenti szoba ajtajai be vannak zárva, és ezt mondták: Bizonyára szükségét végzi a hűsölőszobában.


25. vers

De mikor untig várakoztak, és senki nem nyitotta ki a fenti szoba ajtaját, fogták a kulcsot, kinyitották, és íme, ott feküdt uruk holtan a földön.


26. vers

Éhúd pedig elmenekült, amíg azok késlekedtek, és elhaladva a bálványszobrok mellett, Szeirába futott.


27. vers

Amikor megérkezett, kürtjébe fújt Efraim hegyén, Izráel fiai pedig lementek a hegyről az ő vezetésével.


28. vers

Ezt mondta nekik: Gyertek utánam, mert kezetekbe adta az Úr ellenségeteket, Móábot. Erre levonultak utána, és elfoglalták a Jordán Móáb felé eső gázlóit, és senkit nem engedtek átkelni rajtuk.


29. vers

Levágtak akkor a móábiak közül mintegy tízezer embert, mind erős és vitéz férfiakat úgy, hogy egy sem menekült meg.


30. vers

Így alázta meg Isten Móábot abban az időben Izráel keze által. És megnyugodott a föld nyolcvan esztendeig.


31. vers

Utána pedig Samgar, Anát fia volt a bíró, aki hatszáz filiszteus férfit ölt meg egy ökörösztökével. Ő is megszabadította Izráelt.

Fejezetek:


Könyvek