Bírák könyve
2. fejezet
1. vers
Fölment az Úr angyala Gilgálból Bókímba, és ezt mondta: Kihoztalak titeket Egyiptomból, és erre a földre hoztalak, amely felől megesküdtem atyáitoknak, és azt mondtam, soha nem bontom föl veletek a szövetségemet.
2. vers
Csakhogy ti se kössetek szövetséget ennek a földnek a lakóival, rontsátok le oltáraikat! De nem hallgattatok a szavamra. Hogy tehettétek ezt?!
3. vers
/Ezért azt mondom, nem űzöm el őket előletek, hanem tövissé lesznek nektek az oldalatokban, isteneik pedig tőr gyanánt lesznek nektek./**
4. vers
Amikor az Úr angyala ezt elmondta Izráel fiainak, a nép hangos sírásra fakadt.
5. vers
Ezért elnevezték azt a helyet Bókímnak, és áldozatot mutattak be ott az Úrnak.
6. vers
Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izráel fiai elindultak, mindegyik a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék a földet.
7. vers
A nép az Urat szolgálta Józsué egész életében és azoknak a véneknek a napjaiban, akik hosszú ideig éltek Józsué után, s látták az Úrnak minden nagy tettét, amelyet Izráellel cselekedett.
8. vers
Majd meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz esztendős korában.
9. vers
Örökségének határában, Timnat-Hereszben, az Efraim hegyvidékén, a Gaas-hegytől északra temették el.
10. vers
Az az egész nemzedék is megtért atyáihoz, és más nemzedék támadt utánuk, amely nem ismerte sem az Urat, sem tetteit, amelyeket Izráellel cselekedett.
11. vers
Gonoszul cselekedtek Izráel fiai az Úr szeme előtt, mert a Baaloknak szolgáltak.
12. vers
Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, és más istenek után jártak a pogány népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajoltak meg, és haragra ingerelték az Urat.
13. vers
Elhagyták az Urat, és Baalnak és Astárótnak szolgáltak.
14. vers
És fölgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, és kifosztották őket. A körülöttük lévő ellenségeik kezébe adta őket, és nem bírtak ellenállni nekik.
15. vers
Ahova csak kivonultak, mindenütt elérte őket az Úr keze, hogy bajt hozzon rájuk, ahogy megígérte, és ahogy megesküdött nekik az Úr. Így igen nyomorult állapotba jutottak.
16. vers
Akkor bírákat támasztott az Úr, akik megszabadították őket szorongatóik kezéből.
17. vers
De bíráikra sem hallgattak, hanem más istenekkel paráználkodtak, azok előtt hajoltak meg, és hamar letértek az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az Úr parancsolataira. Ők nem így cselekedtek.
18. vers
Mert mikor bírákat támasztott nekik az Úr, maga az Úr volt a bíróval, és megszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg az a bíró élt, mert megkönyörült rajtuk az Úr, mikor elnyomóik és szorongatóik ellen panaszkodtak.
19. vers
De mihelyt a bíró meghalt, visszatértek ismét, és romlottabbak lettek, mint atyáik. Más istenek után jártak, azoknak szolgáltak, és azok előtt hajoltak meg, nem hagytak föl cselekedeteikkel és nyakas magaviseletükkel.
20. vers
Ezért fölgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és ezt mondta: Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyet atyáiknak parancsoltam, és nem hallgatott szavamra,
21. vers
én sem űzök ki többé senkit sem előlük a pogányok közül, akiket meghagyott Józsué, amikor meghalt.
22. vers
Hanem általuk teszem próbára Izráelt, hogy vajon megtartják-e az Úr útját, és járnak-e azon, ahogy megtartották azt atyáik, vagy nem.
23. vers
Ezért hagyta meg az Úr helyükön a pogány népeket, és nem is űzte ki őket azon nyomban, és nem adta őket Józsué kezébe.
Könyvek
