Jób könyve
capítulo 8
Bildád első beszéde: A kegyes embert megáldja Isten
verso 1
Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
verso 2
Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
verso 3
Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?
→
1Móz 18,25
verso 4
Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik.
verso 5
De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,
verso 6
ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért.
verso 7
Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.
verso 8
Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!
→
5Móz 32,7
verso 9
Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.
verso 10
Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!
verso 11
Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás?
verso 12
Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb.
verso 13
Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.
→
Péld 10,28
verso 14
Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.
verso 15
Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.
verso 16
Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen,
verso 17
gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,
verso 18
de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!
verso 19
Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből.
verso 20
Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket.
verso 21
Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással.
verso 22
Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.
Libros
