Jób könyve
capítulo 14
A halál után nincs reménység
verso 3
És te még így is rossz szemmel nézed, őt is a törvény elé idézed?!
verso 4
Van-e tiszta ember, tisztátalanság nélküli? Nincs egyetlenegy sem.
verso 5
Ha meg vannak határozva napjai, ha számon tartod hónapjait, ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át,
→
Zsolt 31,16
verso 6
akkor légy hozzá elnéző, hogy nyugalma lehessen, míg eljön a várt pihenőnapja, mint a napszámosnak!
verso 7
Még a fának is van reménysége: ha kivágják, újból kihajt, és nem fogynak el hajtásai.
verso 8
Ha elöregszik is gyökere a földben, ha elhal is a porban a csonkja,
verso 9
a víz illatától kihajt, ágakat hoz, mint a facsemete.
verso 10
De ha a férfi meghal, oda van egészen, ha kimúlik az ember, hová lesz?
verso 11
Kifogyhat a víz a tóból, a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat,
verso 12
de az ember nem kel föl, ha egyszer lefeküdt: az egek elmúltáig sem ébrednek föl, nem serkennek föl alvásukból.
verso 13
Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád időmet, azután újra gondolnál rám.
→
Ézs 26,19
verso 14
Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e? Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni, míg csak a fordulat be nem következik.
verso 15
Szólnál hozzám, és én válaszolnék, kívánkoznál kezed alkotása után.
verso 16
Akkor még lépteimre is vigyáznál, de nem tartanád számon vétkemet.
verso 17
Lepecsételt zsákban volna minden vétkem, bűneimet pedig eltörölnéd.
→
Hós 13,12
verso 18
De még a hegy is ledől, és szétomlik, a kőszikla is elmozdul helyéről;
verso 19
a köveket a víz lecsiszolja, árjai elsodorják a föld porát: így teszed semmivé a halandó reményét.
verso 20
Hatalmaskodol rajta szüntelen, és el kell mennie. Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el.
verso 21
Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja; ha semmibe veszik őket, nem veszi észre.
verso 22
Teste csak saját fájdalmait érzi, lelke csak önmagát gyászolja.
Libros
