Józsué

Capítulos:

… 19 20 21 22 23 24   ⇤ ← 22 → ⇥

verso 1

Ekkor Józsué összehívta a rúbenitákat, a gáditákat és Manassé fél törzsét,

verso 2

és ezt mondta nekik: „Megtettetek mindent, amit Mózes, Jehova szolgája parancsolt nektek, és engedelmeskedtetek minden parancsomnak.

verso 3

Nem hagytátok el a testvéreiteket egészen mostanáig, mind a mai napig, és engedelmeskedtetek Jehova, a ti Istenetek parancsának.

verso 4

A testvéreitek Jehovának, a ti Isteneteknek köszönhetően már biztonságban vannak, ahogy ígérte nekik. Menjetek hát haza, és térjetek vissza arra a földre, melyet Mózes, Jehova szolgája adott nektek a Jordán túloldalán.

verso 5

Csak nagyon vigyázzatok, hogy megtartsátok a parancsot és a törvényt, melyet Mózes, Jehova szolgája parancsolt nektek. Szeressétek Jehovát, a ti Isteneteket, mindig az ő útján járjatok, tartsátok meg a parancsait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok őt teljes szívetekkel és teljes lelketekkel.”

verso 6

Józsué ekkor megáldotta és elküldte őket, és ők visszamentek a lakóhelyükre.

verso 7

Manassé fél törzsének Mózes adott örökséget Básánban, a másik fél törzsnek pedig Józsué adott földet a testvéreikkel együtt a Jordán nyugati oldalán. Amikor Józsué hazaküldte őket, megáldotta őket,

verso 8

és ezt mondta nekik: „Térjetek haza nagy vagyonnal, sok állattal, ezüsttel, arannyal, rézzel és vassal, és rengeteg ruhával. A testvéreitekkel együtt vegyétek el a részeteket az ellenségeitektől szerzett zsákmányból.”

verso 9

Ezután a rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse otthagyta a többi izraelitát Silóban, amely Kánaán földjén van. Visszatértek Gileád földjére, a saját földjükre, ahol letelepedtek, ahogy Jehova Mózes által parancsolta.

verso 10

Amikor a Jordán vidékére értek, amely Kánaán földjén van, akkor a rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse épített egy szembetűnően nagy oltárt a Jordán mellett.

verso 11

Később a többi izraelita meghallotta, hogy ezt mondják: „Nézzétek! A rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse oltárt épített Kánaán földjének a határán, a Jordán vidékén, a mi oldalunkon.”

verso 12

Amikor az izraeliták ezt meghallották, az egész közösségük összegyűlt Silóban, hogy hadba induljon ellenük.

verso 13

Akkor az izraeliták elküldték Fineást, Eleázár pap fiát a rúbenitákhoz, a gáditákhoz és Manassé fél törzséhez Gileád földjére.

verso 14

Vele ment tíz fejedelem, Izrael mindegyik törzséből egy nemzetségfő. Mindegyikük nemzetségfő volt Izrael nagycsaládjai között.

verso 15

Amikor eljutottak a rúbenitákhoz, a gáditákhoz és Manassé fél törzséhez Gileád földjére, ezt mondták nekik:

verso 16

„Ezt mondja Jehova egész közössége: »Micsoda hűtlenséget követtetek el Izrael Istene ellen? Elfordultatok ma Jehovától, nem követitek őt, mert oltárt építettetek magatoknak, és fellázadtatok Jehova ellen.

verso 17

Talán nem volt elég az a vétek, amelyet Peórnál követtünk el? A mai napig sem tisztultunk meg belőle, noha csapás érte Jehova közösségét.

verso 18

Most meg el akartok fordulni Jehovától, hogy ne kövessétek?! Ha ti fellázadtok ma Jehova ellen, akkor ő holnap Izrael egész közösségére lesz dühös.

verso 19

Ha azért tettétek ezt, mert tisztátalan a földetek, akkor jöjjetek át Jehova földjére, ahol Jehova hajléka áll, és telepedjetek le köztünk. Csak ne lázadjatok Jehova ellen, és ne tegyetek minket is lázadókká azzal, hogy oltárt építetek magatoknak a mi Istenünk, Jehova oltárán kívül.

verso 20

Amikor Ákán, Zerah fia hűtlenül bánt a pusztulásra szánt dolgokkal, vajon nem Izrael egész közösségére haragudott meg Isten? Ákán pedig nem egyedül halt meg a vétkéért!«”

verso 21

Erre a rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse beszéltek Izrael ezredparancsnokaival, és így feleltek nekik:

verso 22

„Istenek Istene, Jehova! Istenek Istene, Jehova! Ő tudja, és Izrael is megtudja. Ha lázadtunk Jehova ellen, és hűtlenek voltunk hozzá, akkor ne mentsen meg minket Isten ezen a napon.

verso 23

Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk Jehovától, és ne kövessük őt, és égőáldozatot, gabonaáldozatot meg közösségi áldozatot mutassunk be azon, akkor büntessen meg minket Jehova.

verso 24

De mi nem ezért építettük az oltárt. Arra gondoltunk, hogy egy napon majd a fiaitok így szólnak a mi fiainkhoz: »Mi közötök nektek Jehovához, Izrael Istenéhez?

verso 25

Jehova a Jordánt jelölte ki, hogy határ legyen köztünk és köztetek, vagyis köztünk és a rúbeniták meg a gáditák között. Semmi közötök Jehova dolgaihoz.« És a fiaitok nem fogják engedni, hogy a fiaink imádják Jehovát.

verso 26

Ezért ezt mondtuk: »Mindenképpen építsünk egy oltárt, de ne azért, hogy égőáldozatot vagy másmilyen áldozatot mutassunk be rajta,

verso 27

hanem hogy tanúsítsa nekünk és nektek, valamint a leszármazottainknak, hogy szolgálni fogjuk Jehovát, és égőáldozatokat, közösségi áldozatokat és más áldozatokat mutatunk be. És a fiaitok ne mondhassák majd egy napon a fiainknak: ’Nincs közötök Jehova dolgaihoz.’«

verso 28

Ezért ezt mondtuk: »Ha egyszer ezt mondanák nekünk és a leszármazottainknak, akkor majd ezt feleljük nekik: ’Nézzétek meg Jehova oltárának a mását, melyet ősapáink készítettek, nem azért, hogy égőáldozatot vagy másmilyen áldozatot mutassanak be rajta, hanem hogy a tanúnk legyen.’«

verso 29

El sem tudjuk képzelni, hogy fellázadjunk Jehova ellen, elforduljunk ma Jehovától, és ne kövessük őt, és hogy Jehova Istenünk oltárán kívül, mely a hajlék előtt van, olyan oltárt építsünk, amelyen égőáldozatot, gabonaáldozatot vagy másmilyen áldozatot mutatunk be!”

verso 30

Amikor Fineás pap, a közösség fejedelmei és Izrael ezredparancsnokai, akik vele voltak, meghallották, amit Rúben, Gád és Manassé leszármazottai mondtak, örültek.

verso 31

Fineás, Eleázár pap fia ezért ezt mondta Rúben, Gád és Manassé leszármazottainak: „Ma megtudtuk, hogy köztünk van Jehova, mivel nem voltatok hűtlenek Jehovához. Most kiszabadítottátok az izraelitákat Jehova kezéből.”

verso 32

Erre Fineás, Eleázár pap fia és a fejedelmek visszatértek a Gileád földjén lévő rúbenitáktól és gáditáktól Kánaán földjére, és hírt vittek a többi izraelitának.

verso 33

És az izraelitáknak tetszett, amit hallottak. Áldották Istent, és szóba sem jött többé, hogy harcba vonulnak a rúbeniták és a gáditák ellen, és hogy elpusztítják azt a földet, melyen laknak.

verso 34

A rúbeniták és a gáditák pedig nevet adtak az oltárnak, mivel ahogy mondták: „Ez a tanúnk, hogy Jehova az igaz Isten.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24