⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Jeremiás
48. fejezet
1. vers
Ezt mondja a seregek Jehovája, Izrael Istene Moábról:
„Jaj Nébónak, mert elpusztították!
Kirjátaimot megszégyenítették és elfoglalták.
Megszégyenült a biztos menedék, és összezúzták.
2. vers
Nem dicsérik már Moábot.
Hesbonban kitervelték a bukását:
»Gyerünk, irtsuk ki mint nemzetet!«
Te is maradj csendben, ó, Madmen,
mert kard jár a nyomodban.
3. vers
Kiáltás hallatszik Horonaimból,
pusztítás és nagy összeomlás!
4. vers
Összeomlott Moáb,
kicsinyei kiáltanak.
5. vers
Luhit emelkedőjén felfelé haladva egyre csak sírnak.
Horonaimból lefelé jövet pedig fájdalmas sírást hallanak a katasztrófa miatt.
6. vers
Meneküljetek! Mentsétek az életeteket!
Legyetek olyanok, mint a borókafenyő a pusztában!
7. vers
Mivel a kincseidben bízol, és abban, amit megvalósítasz,
téged is elfoglalnak majd.
Kámos száműzetésbe megy
a papjaival és a fejedelmeivel együtt.
8. vers
Eljön a pusztító minden városra,
és egyetlen város sem menekül meg.
Elvész a völgy,
megsemmisül a síkság, ahogy Jehova megmondta.
9. vers
Állítsatok fel útjelzőt Moábnak,
mert amint romokba dől, elmenekül.
Városai rettegést keltővé lesznek,
és senki sem fog lakni bennük.
10. vers
Átkozott, aki hanyagul végzi a Jehovától kapott feladatát!
Átkozott, aki kíméli a vérontástól kardját!
11. vers
A moábiták gondtalanul éltek fiatalságuktól fogva,
mint a bor, mely a seprőn érlelődik.
Nem öntötték át őket egyik edényből a másikba,
és sosem mentek száműzetésbe.
Azért maradt ugyanolyan az ízük,
és az illatuk sem változott.
12. vers
»Ezért jönnek napok – ez Jehova kijelentése –, amikor embereket küldök, hogy felborítsák őket. Felborítják őket, és kiürítik edényeiket, nagy korsóikat pedig darabokra zúzzák.
13. vers
A moábiták szégyent vallanak Kámossal, ahogy Izrael népe is szégyent vallott Bétellel, amelyben bízott.
14. vers
Hogy meritek azt mondani: ’Erős harcosok vagyunk, készen állunk a csatára!’«
15. vers
»Moábot elpusztították,
betörtek városaiba.
Válogatott fiataljait is lemészárolták« –
ez a király kijelentése, akinek seregek Jehovája a neve.
16. vers
Hamar eléri a moábitákat a szerencsétlenség,
sebesen közeledik bukásuk.
17. vers
Együttéreznek majd velük a körülöttük levők,
mindazok, akik ismerik nevüket.
Mondjátok nekik: »Jaj, de összetört az erős vessző, a szépséges pálca!«
18. vers
Szállj le a dicsőségből,
és ülj le szomjúságban, ó, Dibonnak ott lakó lánya!
Mert eljött ellened Moáb pusztítója,
és romba dönti megerősített helyeidet.
19. vers
Állj meg az út mentén, és figyelj, Aróer lakosa!
Kérdezd meg a futásnak eredt férfitól és a menekülő nőtől: »Mi történt?«
20. vers
Moáb megszégyenült, és rettegés szállt rá.
Jajgass és kiálts!
Hirdessétek ki Arnonnál, hogy Moábot elpusztították!
21. vers
Ítélet jött a sík vidékre, Hólonra, Jahácra és Mefaátra;
22. vers
Dibonra, Nébóra és Bét-Diblátaimra;
23. vers
Kirjátaimra, Bét-Gámulra és Bét-Meonra;
24. vers
Kerijótra és Bocrára; és Moáb földjének minden városára, távoliakra és közeliekre.
25. vers
»Levágták Moáb szarvát,
eltörték a karját – ez Jehova kijelentése. –
26. vers
Itassátok le, mert felmagasztalta magát Jehovával szemben.
A saját hányásában fetreng Moáb,
és gúny tárgya lett.
27. vers
Hát nem volt gúny tárgya előtted Izrael?
Talán tolvajok közé tartozott,
hogy a fejedet kell csóválnod, és ellene kell beszélned?
28. vers
Hagyjátok el a városokat, és éljetek a sziklaszirten, Moáb lakosai!
Legyetek olyanok, mint a galamb, amely a szurdok oldalában fészkel.«”
29. vers
„Hallottunk Moáb büszkeségéről – nagyon gőgös –,
önteltségéről, büszkeségéről, gőgjéről és szívének felfuvalkodottságáról.”
30. vers
„Ismerem dühöngését – ez Jehova kijelentése –,
de amit mond, az csak üres beszéd.
Nem fognak semmit sem elérni.
31. vers
Ezért fogok jajgatni Moáb miatt,
kiáltozni egész Moábért,
és siránkozni Kir-Heresz emberei miatt.
32. vers
Jobban siratlak, ó, Sibma szőlőtője,
mint ahogy Jázert siratták.
Viruló hajtásaid túlnyúltak a tengeren.
Elértek a tengerig, Jázerig.
Nyári gyümölcsödre és leszüretelt szőlődre
rátört a pusztító.
33. vers
Eltűnt az ujjongás, az öröm a gyümölcsösből
és Moáb földjéről.
Nem folyik bor a szőlőprésből.
Nem lesz, aki örömkiáltások között tapos.
Másfajta kiáltás hallatszik majd.”
34. vers
„Kiáltás hallatszik Hesbontól egészen Elealéig.
Jahácig hallatják a hangjukat,
Coártól Horonaimig, Eglát-Selisijáig.
Még Nimrim vizei is pusztasággá lesznek.
35. vers
Kipusztítom Moábból azt,
aki áldozatot visz a magaslatra,
és istenének áldoz – ez Jehova kijelentése. –
36. vers
Ezért zokog a szívem Moábért, mint egy fuvola,
és zokog a szívem Kir-Heresz embereiért, mint egy fuvola.
Mert oda fog veszni a vagyon, amelyet szerzett.
37. vers
Mert minden fej kopasz,
és minden szakállt lenyírtak.
Minden kezet bevagdaltak,
és a csípőjükön zsákruha van.”
38. vers
„Moábban minden tetőn,
és a köztereken is,
nem hallani mást, csak jajveszékelést.
Mert összetörtem Moábot,
mint egy hasznavehetetlen edényt – ez Jehova kijelentése. –
39. vers
Mennyire megrettent! Jajgassatok!
Moáb meghátrált szégyenében!
Gúny tárgyává lett Moáb,
és rémületet keltővé lett mindenkinek, aki csak körülötte van.”
40. vers
„Mert ezt mondja Jehova:
»Mint a sas, amely lecsap,
úgy terjeszti ki az ellenség a szárnyait Moáb fölé.
41. vers
Elfoglalják a városokat,
beveszik erődjeit.
Azon a napon Moáb harcosainak a szíve
olyanná lesz, mint a vajúdó nő szíve.«”
42. vers
„»Megsemmisül Moáb mint nép,
mert Jehovával szemben magasztalta fel magát.
43. vers
Rettegés, verem és csapda vár rád,
ó, Moáb lakosa! – ez Jehova kijelentése. –
44. vers
Aki a rettegés miatt menekül, beleesik a verembe;
és aki kijön a veremből, azt megfogja a csapda.«
»Mert elhozom Moábra büntetésük évét – ez Jehova kijelentése. –
45. vers
A menekülők Hesbon árnyékában állnak meg erőtlenül.
Mert tűz csap ki Hesbonból,
és láng Szihon közepéből.
Megemészti Moáb homlokát
és az erőszakos harcosok koponyáját.«
46. vers
»Jaj neked, ó, Moáb!
Kámos népe elveszett.
Hisz fiaid fogságba kerültek,
és lányaidat is száműzetésbe vitték.
47. vers
De az utolsó napokban egybegyűjtöm Moáb foglyait – ez Jehova kijelentése. –
Eddig tart a Moábra kimondott ítélet.«”
Könyvek
