⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

A krónikák második könyve

34. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Jósiás 8 évesen kezdett uralkodni, és 31 évig uralkodott Jeruzsálemben.


2. vers

Azt tette, amit Jehova helyesnek tart, és azon az úton járt, melyen az ősapja, Dávid. Nem tért le arról se jobbra, se balra.


3. vers

Uralkodásának 8. évében, amikor még gyermek volt, szolgálni kezdte ősapjának, Dávidnak Istenét, és a 12. évben hozzáfogott, hogy megtisztítsa Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól, a szent rudaktól, a faragott bálványoktól és a fémszobroktól.


4. vers

A Baálok oltárait is lerombolták a jelenlétében, a fölöttük levő füstölőszertartókat pedig levágta. A szent rudakat, a faragott bálványokat meg a fémszobrokat is darabokra törte és porrá zúzta, amit aztán azoknak a sírhelyeire hintett, akik ezeknek áldoztak.


5. vers

A papok csontjait pedig elégette az oltáraikon. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.


6. vers

Manassé, Efraim és Simeon városaiban is, egészen Naftaliig, az azokat körülvevő romos helyeken,


7. vers

lerombolta az oltárokat. A szent rudakat és a faragott bálványokat pedig összetörte és porrá zúzta. Az összes füstölőszertartót kivágta Izrael egész földjén, aztán visszatért Jeruzsálembe.


8. vers

Uralkodásának 18. évében, amikor már megtisztította az országot és a templomot, elküldte Sáfánt, Acália fiát, és Maáséját, a város vezetőjét, továbbá Jóahot, Joakház fiát, az emlékírót, hogy javítsák ki Jehovának, az ő Istenének házát.


9. vers

Elmentek Hilkija főpaphoz, és odaadták neki az Isten házába hozott pénzt, amit a kapuőrökként szolgáló léviták gyűjtöttek Manassétól és Efraimtól meg Izrael összes többi részétől, valamint Júdától, Benjámintól és Jeruzsálem lakóitól.


10. vers

Ezután odaadták azt a Jehova házában végzett munka felügyelőinek. A Jehova házában dolgozók pedig felhasználták azt a ház kijavítására és rendbehozatalára.


11. vers

Odaadták a mestereknek meg az építőknek, hogy vegyenek faragott követ és épületfát rögzítőknek, és lássák el gerendákkal a házakat, melyeket Júda királyai hagytak tönkremenni.


12. vers

Az emberek hűségesen végezték a munkát. Föléjük volt kinevezve a lévita Jahát és Abdiás a méráriták közül, továbbá Zakariás és Mesullám a kehátiták közül, hogy a munkát felügyeljék. A léviták, akik közül mindenki képzett zenész volt,


13. vers

a közmunkások felett álltak, és ők felügyelték mindazokat, akik különféle szolgálatokat láttak el. A léviták közül néhányan titkárok, tisztviselők és kapuőrök voltak.


14. vers

Amikor kivitték a Jehova házába hozott pénzt, Hilkija pap megtalálta Jehova törvényének könyvét, amelyet Isten Mózes által adott.


15. vers

Hilkija így szólt Sáfánhoz, a titkárhoz: „Megtaláltam a törvény könyvét Jehova házában!” Azzal Hilkija odaadta a könyvet Sáfánnak.


16. vers

Sáfán ezután elvitte a könyvet a királynak, és ezt mondta neki: „Szolgáid mindent megtesznek, amivel megbízták őket.


17. vers

Összegyűjtötték a Jehova házában talált pénzt, és átadták a kinevezett férfiaknak, illetve a munkavégzőknek.”


18. vers

Sáfán, a titkár még ezt is mondta a királynak: „Van egy könyv, amelyet Hilkija pap adott nekem.” Majd olvasni kezdett belőle a király előtt.


19. vers

Amint a király meghallotta a törvény szavait, megszaggatta a ruháit.


20. vers

Majd erre utasította Hilkiját és Ahikámot, Sáfán fiát, meg Abdont, Mika fiát, és Sáfánt, a titkárt, továbbá Asáját, a király szolgáját:


21. vers

„Menjetek el, és kérdezzétek meg Jehovát, hogy mit jelentenek a megtalált könyv szavai rám, valamint az Izraelben és Júdában megmaradtakra nézve. Mert nagy Jehovának a haragja, amelyet ránk fog zúdítani amiatt, hogy ősapáink nem cselekedtek Jehova szava szerint, és nem tartották meg mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben.”


22. vers

Elment hát Hilkija a király által küldött személyekkel Hulda prófétanőhöz. Ő Sallumnak volt a felesége, aki a ruhatárra felügyelt, és aki Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott. Beszéltek vele,


23. vers

ő pedig ezt mondta nekik: „Így szól Jehova, Izrael Istene: »Mondjátok meg a férfinak, aki hozzám küldött benneteket:


24. vers

’Így szól Jehova: „Csapással sújtom ezt a helyet és a lakóit, mindazokkal az átkokkal, amelyek le vannak írva a könyvben, amelyet felolvastak Júda királya előtt.


25. vers

Mert elhagytak engem, és más isteneknek áldoztak, hogy felszálljon az áldozatok füstje. Azért tették ezt, hogy bosszantsanak kezük minden művével. Rázúdítom haragomat erre a helyre, és haragom nem fog kialudni.”’


26. vers

Júda királyához, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok: ’Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: „Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket hallottál,


27. vers

mivel szíved fogékony volt, és megaláztad magad Isten előtt, amikor meghallottad szavait erre a helyre és a lakóira vonatkozóan, és megaláztad magad előttem, megszaggattad ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgattalak, ez Jehova kijelentése.


28. vers

Ezért őseidhez gyűjtelek majd, és békében kerülsz sírodba, és nem látod meg mindazt a csapást, amellyel ezt a helyet és lakóit sújtom.”’«”

Ezek után elmondták a választ a királynak.


29. vers

Akkor a király üzent, és összehívta Júda és Jeruzsálem valamennyi vénjét.


30. vers

A király ezután fölment Jehova házába Júda minden emberével, Jeruzsálem lakóival, a papokkal, a lévitákkal, vagyis az egész néppel, kicsikkel és nagyokkal. És a fülük hallatára olvasni kezdte a szövetség könyvének minden szavát, amelyet Jehova házában találtak.


31. vers

A király a helyén állt, és Jehova színe előtt szövetséget kötött, hogy teljes szívéből, teljes lelkéből követni fogja Jehovát, megtartja a parancsolatait, emlékeztetőit és rendelkezéseit, teljesítve a szövetség szavait, amelyek megírattak ebben a könyvben.


32. vers

Mindazokat is, akik Jeruzsálemben és Benjáminban voltak, arra buzdította, hogy fogadják el azt. És Jeruzsálem lakói Istennek, ősapáik Istenének a szövetsége szerint cselekedtek.


33. vers

Jósiás ezután eltávolította az összes utálatosságot az izraeliták minden vidékéről, és arra indított mindenkit Izraelben, hogy szolgálja Jehovát, az ő Istenét. Az ő életében soha nem is tértek el Jehovának, ősapáik Istenének a követésétől.

Fejezetek:


Könyvek