⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A krónikák második könyve
18. fejezet
1. vers
Bár Josafát nagy gazdagsághoz és dicsőséghez jutott, házassági szövetséget kötött Ahábbal.
2. vers
Évekkel később le is ment Ahábhoz Szamáriába, és Aháb ekkor igen sok juhot és marhát áldozott érte és a vele levőkért. És unszolta őt, hogy menjen föl vele Rámót-Gileád ellen.
3. vers
Akkor Aháb, Izrael királya így szólt Josafáthoz, Júda királyához: „Eljössz-e velem Rámót-Gileádba?” Ő erre ezt mondta neki: „Elmegyek veled, csakúgy, mint a népem, és támogatlak a harcban.”
4. vers
De Josafát ezt mondta Izrael királyának: „Kérlek, először kérj útmutatást Jehovától.”
5. vers
Izrael királya tehát összegyűjtötte a prófétákat, 400 embert, és így szólt hozzájuk: „Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Azok ezt mondták: „Menj fel, és az igaz Isten segítségével a király megszerzi azt.”
6. vers
Josafát akkor ezt mondta: „Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája? Kérjünk útmutatást általa is.”
7. vers
Izrael királya erre így felelt Josafátnak: „Van még egy ember, aki által meg lehet kérdezni Jehovát, de én gyűlölöm őt, mert jót sosem prófétál rólam, mindig csak rosszat. Ő Mikája, Jimla fia.” Josafát viszont ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”
8. vers
Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!”
9. vers
Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a trónjukon királyi öltözetben. Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn ültek. A próféták meg mindnyájan prófétáltak előttük.
10. vers
Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának, és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket.«”
11. vers
Az összes többi próféta is így prófétált. Ezt mondták: „Menj fel Rámót-Gileádba, és sikerrel jársz. Jehova segítségével legyőzi őket a király.”
12. vers
A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, ezt mondta neki: „Nézd! A próféták mindannyian jót ígérnek a királynak. Kérlek, te is úgy beszélj, mint ők, és jót ígérj!”
13. vers
Mikája azonban így szólt: „Bármit mond is nekem az én Istenem, én azt fogom mondani. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”
14. vers
Akkor odament a királyhoz, a király pedig megkérdezte tőle: „Mikája, elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Ő rögtön ezt válaszolta: „Menj fel, és sikerrel jársz. Legyőzitek őket.”
15. vers
A király ekkor így szólt hozzá: „Hányszor kötelezzelek téged esküre, hogy csak az igazat mondd nekem Jehova nevében?”
16. vers
Erre ezt mondta: „Az izraelitákat mind szétszórva látom a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. Jehova ezt mondta: »Többé nincs ezeknek uruk. Mindenki menjen vissza a házába békében.«”
17. vers
Izrael királya ekkor így szólt Josafáthoz: „Ugye megmondtam neked: »Jót nem prófétál rólam, csak rosszat.«”
18. vers
Mikája ezután így folytatta: „Halljátok hát Jehova szavát: Láttam, amint Jehova a trónján ül, és az ég egész serege ott áll a jobbján és a balján.
19. vers
Jehova akkor így szólt: »Ki szedi rá Ahábot, Izrael királyát, hogy fölmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre az egyik így, a másik meg amúgy szólt.
20. vers
Majd előlépett egy szellem, megállt Jehova előtt, és ezt mondta: »Én majd rászedem.« Jehova megkérdezte tőle: »Hogyan?«
21. vers
Így felelt: »Elmegyek, és arra késztetem a prófétáit, hogy hazudjanak.« Isten így szólt: »Te fogod rászedni, és sikerrel jársz majd. Menj, és tegyél így!«
22. vers
Így hát Jehova megengedte egy szellemteremtménynek, hogy arra késztesse ezeket a prófétákat, hogy hazudjanak neked, valójában azonban Jehova elhatározta, hogy csapással sújt téged.”
23. vers
Ekkor Sedékiás, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte Mikáját, és ezt mondta: „Azt mondod, hogy Jehova szelleme elhagyott engem, hogy veled beszéljen?”
24. vers
Mikája így felelt: „Majd meglátod azon a napon, amikor bemész a legbelső szobába, hogy elrejtőzz.”
25. vers
Izrael királya akkor ezt mondta: „Fogjátok Mikáját, és adjátok át Ámonnak, a város vezetőjének, és Joásnak, a király fiának.
26. vers
Így szóljatok hozzájuk: »Ezt mondja a király: ’Vessétek ezt a börtönbe, és csak kevés kenyeret és vizet adjatok neki, míg vissza nem térek békében.’«”
27. vers
Ám Mikája így szólt: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt általam.” Majd hozzátette: „Jól jegyezzétek meg ezt, mind, ti népek!”
28. vers
Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát fölment Rámót-Gileádba.
29. vers
Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz: „Én álruhába öltözöm, úgy megyek a csatába, te azonban vedd fel a királyi öltözetedet.” Izrael királya tehát álruhába öltözött, és elmentek a csatába.
30. vers
Szíria királya pedig megparancsolta a szekérparancsnokainak: „Ne harcoljatok senki mással – se kicsivel, se naggyal –, csak Izrael királyával!”
31. vers
Amint a szekérparancsnokok meglátták Josafátot, ezt mondták magukban: „Ez Izrael királya.” Elindultak hát felé, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kiáltott, és Jehova megsegítette őt, azonnal eltérítette őket tőle.
32. vers
Amikor a szekérparancsnokok látták, hogy nem Izrael királya az, nyomban visszafordultak, és nem követték tovább.
33. vers
Az egyik ember pedig találomra lőtt az íjával, és eltalálta Izrael királyát a páncéling darabjai között. A király erre így szólt a szekérhajtójához: „Fordulj meg, és vigyél el a csatatérről, mert súlyosan megsebesültem.”
34. vers
Egész nap folyt a küzdelem, és Izrael királyát álló helyzetben kellett tartani a szekéren a szírekkel szemben estig, míg végül napnyugtakor meghalt.
Könyvek
