⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A krónikák második könyve
35. fejezet
1. vers
Jósiás pászkát tartott Jeruzsálemben Jehovának, és levágták a pászkaáldozatot az első hónap 14. napján.
2. vers
Kijelölte a papok feladatait, és buzdította őket, hogy végezzék a szolgálatukat Jehova házánál.
3. vers
Majd ezt mondta a lévitáknak, akik egész Izraelt oktatták, és szentek voltak Jehova előtt: „Tegyétek a szent ládát abba a házba, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített. Nem kell azt többé a vállatokon vinnetek. Most azért szolgáljátok Jehovát, a ti Isteneteket, és az ő népét, Izraelt.
4. vers
Tegyetek előkészületeket nemzetségeitek szerint, osztályaitoknak megfelelően, azzal összhangban, amit Dávid, Izrael királya és a fia, Salamon írt.
5. vers
Álljatok a szent helyen csoportokba rendeződve, úgy, hogy a nép többi részének, testvéreitek nemzetségeinek szolgálni tudjon a léviták nemzetségeinek egy-egy csoportja.
6. vers
Vágjátok le a pászkaáldozatot, szenteljétek meg magatokat, és tegyetek előkészületeket a testvéreitekért, összhangban azzal, amit Jehova Mózes által közölt.”
7. vers
Jósiás akkor nyájakat, kosbárányokat és hím kecskegidákat adott adományként a népnek, pászkaáldozatul minden jelenlevőnek, összesen 30 000-et, valamint 3000 marhát. Ezek a király vagyonából voltak.
8. vers
A fejedelmei is adtak adományt önkéntes áldozatként a népnek, a papoknak és a lévitáknak. Hilkija, Zakariás és Jéhiel, az igaz Isten házának vezetői 2600 pászkaáldozatot és 300 marhát adtak a papoknak.
9. vers
Konánia meg a testvérei, Semája és Netánel, továbbá Hasábia, Jeiél és Jozabád, a léviták vezetői 5000 pászkaáldozatot és 500 marhát adtak adományként a lévitáknak.
10. vers
Befejezték az előkészületeket, és a papok a helyükön álltak, meg a léviták is az osztályaik szerint, úgy, ahogy a király parancsolta.
11. vers
Levágták a pászkaáldozatokat, a papok az oltárra hintették a lévitáktól átvett vért, a léviták pedig megnyúzták az állatokat.
12. vers
Ezután elkészítették az égőáldozatokat, hogy szétosszák azokat a nép többi részének, akik nemzetségeik szerint voltak csoportokba rendeződve, hogy bemutassák Jehovának a Mózes könyvében megírtak szerint. Ugyanígy tettek a marhákkal is.
13. vers
A pászkaáldozatot a szokásnak megfelelően megfőzték tűz felett, a szent áldozatokat pedig megfőzték fazekakban, üstökben és serpenyőkben, majd gyorsan odavitték a nép többi részének.
14. vers
Azután elkészítették a pászkaáldozatot maguknak és a papoknak, mert a papok, Áron leszármazottai az égőáldozatok és a zsíros részek felajánlásával voltak elfoglalva alkonyatig, ezért a léviták készítették el azt maguknak és a papoknak, Áron leszármazottainak.
15. vers
Az énekesek, Asáf fiai a helyükön álltak Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jedutunnak, a király látnokának a parancsolata szerint; a kapuőrök pedig ott voltak az egyes kapuknál. Nem kellett eltávozniuk a szolgálatukból, mert nekik is a testvéreik, a léviták készítették el a pászkaáldozatot.
16. vers
Azon a napon Jehova előírásának megfelelően előkészítettek mindent, hogy megtartsák a pászkát, és bemutassák az égőáldozatokat Jehova oltárán Jósiás király utasítása szerint.
17. vers
A jelen levő izraeliták akkor megtartották a pászkát, valamint a kovásztalan kenyerek ünnepét 7 napon át.
18. vers
Soha nem tartottak ilyen pászkát Izraelben Sámuel próféta napjai óta, és Izrael egyetlen királya sem tartott olyan pászkát, mint amilyet Jósiás, a papok, a léviták, az ott jelen levő egész Júda meg Izrael, és Jeruzsálem lakói tartottak.
19. vers
Ezt a pászkát Jósiás uralkodásának 18. évében tartották meg.
20. vers
Mindezek után, amikor Jósiás már helyreállította a templomot, Nékó, Egyiptom királya fölvonult, hogy harcoljon az Eufrátesz melletti Karkemisnél. Jósiás ekkor kivonult ellene.
21. vers
Erre Nékó követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: „Miért jöttél ki ellenem, ó, Júda királya? Nem ellened megyek ma én, hanem egy másik nemzet ellen harcolok, és Isten mondja, hogy siessek. A saját érdeked, hogy ne szegülj szembe Istennel, aki velem van, különben pusztulást hoz rád!”
22. vers
Jósiás azonban nem fordult vissza, hanem álruhába öltözött, hogy harcoljon ellene, és nem hallgatott Nékó szavaira, amelyek Istentől származtak. Elment tehát, hogy harcoljon Megiddó síkságán.
23. vers
Az íjászok pedig meglőtték Jósiás királyt, ezért a király ezt mondta a szolgáinak: „Vegyetek le innen, mert súlyosan megsebesültem.”
24. vers
A szolgái erre levették őt a szekérről, rátették a második harci szekerére, és elvitték Jeruzsálembe. Így halt meg, és eltemették ősapái sírjába. Egész Júda és Jeruzsálem gyászolta Jósiást.
25. vers
Jeremiás énekkel siratta Jósiást, a férfi és női énekesek pedig mind a mai napig gyászdalokat énekelnek Jósiásról. És elrendelték Izraelben, hogy énekeljék ezeket, és azok le vannak írva a gyászdalok között.
26. vers
Jósiás egyéb dolgai, és odaadó szeretetből fakadó tettei, melyek által megtartotta, ami le van írva Jehova törvényében,
27. vers
és minden cselekedete elejétől a végéig, le vannak írva Izrael és Júda királyainak a könyvében.
Könyvek
