⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A krónikák második könyve
31. fejezet
1. vers
Amint befejezték mindezt, az ott levő izraeliták mindnyájan elmentek Júda városaiba, összetörték a szent oszlopokat, kivágták a szent rudakat, és lerombolták a magaslatokat meg az oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban meg Manasséban, míg csak teljesen meg nem semmisítették őket. Aztán az izraeliták mind visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.
2. vers
Ezután Ezékiás kijelölte a papok osztályait és a léviták osztályait, mindegyik papot és lévitát a maga szolgálatára. Ők ajánlották fel az égőáldozatokat és a közösségi áldozatokat, illetve szolgáltak, hálát adtak és dicséretet zengtek Jehova udvarainak a kapuiban.
3. vers
A király adott a saját vagyonából az égőáldozatokra, beleértve a reggeli és az esti égőáldozatokat, valamint a sabbatokon, az újholdak idején és az ünnepi időszakokban bemutatandó égőáldozatokat, úgy, ahogy meg van írva Jehova törvényében.
4. vers
Ezenkívül megparancsolta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papokat és a lévitákat megillető részt, hogy azok teljesen Jehova törvényének szentelhessék magukat.
5. vers
Amint ki lett adva ez a rendelet, az izraeliták sok gabonát, újbort, olajat, mézet és mindenféle termést adtak, mindenből az első termést. Bőséggel hoztak tizedet mindenből.
6. vers
Izrael és Júda népe, akik Júda városaiban laktak, szintén elhozták a marhákból és a juhokból a tizedet, meg a szent dolgokból, melyeket az Istenüknek, Jehovának szenteltek. Elhozták, és halmokba rakták azokat.
7. vers
A 3. hónapban kezdték el halmokba rakni az adományaikat, és a 7. hónapban fejezték be.
8. vers
Amikor Ezékiás meg a fejedelmek eljöttek, és látták a halmokat, dicsőítették Jehovát, és megáldották az ő népét, Izraelt.
9. vers
Ezékiás megkérdezte a papokat és a lévitákat, hogy honnan van ez a sok adomány,
10. vers
Azária, a Cádók házából való magas rangú pap pedig ezt mondta neki: „Amióta elkezdték hozni az adományokat Jehova házába, a nép jóllakásig eszik, sőt bőven marad is, mert Jehova megáldotta az ő népét, és ilyen sok a maradék.”
11. vers
Ezékiás akkor meghagyta, hogy készítsenek raktárhelyiségeket Jehova házában, és el is készítették azokat.
12. vers
Hűségesen behordták az adományt, a tizedet és a szent dolgokat; ezekre a lévita Konánia felügyelt mint vezető, és Simei, a testvére volt a második.
13. vers
Jéhiel, Azaziás, Náhát, Asáhel, Jerimót, Jozabád, Eliel, Ismákia, Mahát és Benája megbízottak voltak, akik támogatták Konániát meg a testvérét, Simeit Ezékiás király utasítása szerint, és Azária volt az igaz Isten házának vezetője.
14. vers
A lévita Kóré, Jimnah fia volt a kapuőr a keleti oldalon, ő felügyelt az igaz Istennek adott önkéntes adományokra, és ő osztotta szét a Jehovának szánt adományokat és az egészen szent dolgokat.
15. vers
Az ő irányítása alatt voltak Éden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban, bizalmi tisztségben, hogy egyenlően osszák szét ezeket testvéreiknek az osztályaik szerint, nagynak és kicsinek egyaránt.
16. vers
Ez azon felül volt, amit szétosztottak azoknak a 3 éves és annál idősebb fiúknak és férfiaknak, akik a származási jegyzékben szerepeltek, akik naponta eljöttek, hogy Jehova házában szolgáljanak, és ellássák a kötelezettségeiket az osztályaik szerint.
17. vers
A papok származási jegyzéke nemzetségeik szerint lett elkészítve, a 20 éves és annál idősebb lévitáké pedig az osztályaik kötelezettségei szerint.
18. vers
A származási jegyzékbe feljegyezték az összes gyermeküket, a feleségüket, a fiaikat és a lányaikat, a léviták egész közösségét – mert bizalmi tisztségük miatt megszentelték magukat a szent szolgálatra –,
19. vers
csakúgy, mint Áron leszármazottait, a papokat, akik a környező városok legelőinek földjein éltek. Minden városban voltak név szerint kijelölt férfiak, akik kiosztották az ételt minden férfinak a papi családokból, és mindenkinek, aki a léviták származási jegyzékében szerepelt.
20. vers
Ezékiás így járt el egész Júdában, és továbbra is azt tette, amit Jehova, az ő Istene jónak és helyesnek tartott, és hűséges volt hozzá.
21. vers
Mindent, amit azért tett, hogy az ő Istenét imádja – akár az igaz Isten házánál végzett szolgálattal, akár a törvénnyel meg a parancsolattal kapcsolatban –, teljes szívvel tette, és sikerrel járt.
Könyvek
