Az örömhír János szerint
4. fejezet
1. vers
Amint most már az Úr észrevette, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít be, mint János –
2. vers
noha Jézus maga nem merített be, csak a tanítványai –,
3. vers
elhagyta Júdeát és ismét Galileába távozott.
4. vers
Szamárián kellett keresztül mennie.
5. vers
Eljutott Szamáriának egyik városába, melyet Szikárnak neveznek, mely szomszédja annak a teleknek, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.
6. vers
Itt volt a Jákób forrása. Jézus itt, az utazástól fáradtan, úgy ahogy volt, leült a forráshoz. Körülbelül hatodik óra volt.
7. vers
Szamáriából egy asszony jött vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!”
8. vers
Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak.
9. vers
A szamáriai asszony megkérdezte őt: „Zsidó létedre, hogy kérhetsz tőlem inni, mikor én szamáriai asszony vagyok?” A zsidók ugyanis nem társalognak a szamáriaiakkal.
10. vers
Jézus így felelt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát és tudnád, hogy ki az, aki neked azt mondta: Adj innom! – te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”
11. vers
„Uram – felelte az neki –, vedred sincs, a kút is mély. Honnan volna neked élő vized?
12. vers
Vajon nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki a forrást adta nekünk? Hiszen ő maga is ebből ivott, meg a fiai is, az állatai is.”
13. vers
Jézus ezt felelte neki: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik,
14. vers
de aki abból a vízből iszik, melyet majd én adok neki, többé soha meg nem szomjazik, hanem az a víz, melyet majd én adok néki, örök életre buzgó víznek forrásává válik benne.”
15. vers
„Uram – szólt hozzá az asszony –, add nekem ezt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és hogy többet ne járjak ide meríteni.”
16. vers
„Eredj el – mondta neki Jézus –, hívd el a férjedet és jöjj ide!”
17. vers
„Nincs férjem” – felelt az asszony, mire Jézus így szólt hozzá: „Helyesen mondtad, hogy nincs férjem,
18. vers
mert öt férjed volt, és akid most van, nem férjed. Ezzel igazat mondottál.”
19. vers
„Uram! – mondta neki az asszony –, látom már, hogy próféta vagy.
20. vers
Atyáink ezen a hegyen borultak le Istent imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt. „
21. vers
„Higgy nekem – mondta neki Jézus, jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
22. vers
Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered.
23. vers
De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
24. vers
Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.”
25. vers
„Tudom, hogy Messiás jön – mondotta neki az asszony –, akit Krisztusnak mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni.”
26. vers
„Én vagyok az – szólt neki Jézus –, aki veled beszélek.”
27. vers
Ennél a szónál megérkeztek a tanítványai és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Mégsem kérdezte senki: „Mit akarsz vele?” vagy: „Miért beszélsz vele?”
28. vers
Az asszony most otthagyta a vedrét, elment a városba és így szólt az emberekhez:
29. vers
„Jertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit tettem! Vajon nem ő-e a Krisztus?”
30. vers
Elmentek a városból és megérkeztek hozzá.
31. vers
Közben arra kérték őt a tanítványok: „Rabbi, egyél.”
32. vers
De ő így felelt nekik: „Van nekem eledelem, melyről ti nem tudtok.”
33. vers
„Vajon valaki enni hozott neki?” – kérdezték a tanítványok egymástól,
34. vers
Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem és bevégezzem az ő művét.
35. vers
Nem ti mondogatjátok, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Lám, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a tájakat, hogy fehérek már, aratásra készek.
36. vers
Már az arató elnyeri bérét, és gyümölcsöt gyűjt örök életre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.
37. vers
Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető és más az arató!
38. vers
Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak.”
39. vers
Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek őbenne az asszony beszédéért, aki tanúságot tett: „Mindent megmondott nekem, amit tettem.”
40. vers
Mikor a szamaritánusok hozzámentek, kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41. vers
És sokkal többen hittek az ő saját beszédéért.
42. vers
Azt mondták az asszonynak: „Többé már nem a te beszédedért hiszünk. Magunk is hallottuk és tudjuk, hogy ő a világ Megmentője valóban.
43. vers
Két nap múlva elment onnan Galileába.
44. vers
Maga Jézus tett ugyanis tanúságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.
45. vers
Mikor most Galileába érkezett, elfogadták őt a galileaiak, miután mindent láttak, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett. Mert ők is elmentek az ünnepre.
46. vers
Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kapernaumban egy királyi udvari ember, akinek a fia elerőtlenült.
47. vers
Mikor az az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából megérkezett Galileába, hozzá utazott és megkérte, hogy menjen le és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.
48. vers
Erre így szólt Jézus: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”
49. vers
Mire a királyi ember azt felelte neki: „Uram, jöjj alá, mielőtt meghal gyermekem!”
50. vers
„Csak utazzál el – mondta neki Jézus –, fiad él!” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott és elutazott.
51. vers
Még alászállóban volt, amikor rabszolgái szembejöttek vele, és hírül hozták, hogy gyermeke él.
52. vers
Megtudakolta tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett és azok azt felelték neki, hogy tegnap a hetedik órában hagyta el a láz.
53. vers
Felismerte az apa, hogy ugyanabban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: „Fiad él.” És hitt maga is, egész háza is.
54. vers
Ezt újra második jelül tette Jézus, miután Júdeából Galileába ment.
Könyvek
