Az örömhír János szerint
5. fejezet
1. vers
Ezeket az eseményeket a zsidóknak egy ünnepe követte, amelyen Jézus felment Jeruzsálembe.
2. vers
Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdőmedence, melyet héberül Betezdának neveznek. Öt tornáca van.
3. vers
Ezekben elerőtlenülteknek, vakoknak, sántáknak, aszkórosoknak nagy sokasága feküdt. És várták a víz megmozdulását.
4. vers
Mert az Úr angyala időnkint leszállt a tóra, és felkavarta a vizet: mármost, aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, az egészséges lett, bármilyen betegségben szenvedett.
5. vers
Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendőt töltött el testi erőtlenségben.
6. vers
Mikor Jézus meglátta őt ott fekve és felismerte, hogy már sok ideje beteg, megszólította: „Akarsz-e egészséges lenni?”
7. vers
– „Uram – felelte az elerőtlenült –, nincs emberem, hogy amikor a víz megháborodik, belevessen a medencébe, és mire én odaérek, más előttem száll alá.”
8. vers
„Kelj fel – mondta neki Jézus –, vedd fel a hordágyadat és járj!”
9. vers
És tüstént egészséges lett az az ember, felvette a hordágyát és járt.
10. vers
Aznap szombat volt, azért a zsidók azt mondták a meggyógyítottnak: „Szombat van, ma nem szabad hordágyadat hordoznod!”
11. vers
De ő így felelt: „Az, aki egészségessé tett, mondta nekem: Vedd fel a hordágyadat és járj.”
12. vers
Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj?”
13. vers
A meggyógyult nem tudta, hogy kicsoda az, mert Jézus elsietett onnan, mivel tömeg volt azon a helyen.
14. vers
Később azonban Jézus találkozott vele a templomban és megszólította: „Lásd, egészséges lettél, ne vétkezzél többé, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!”
15. vers
Az ember elment és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki az egészségét visszaadta.
16. vers
Emiatt azután a zsidók üldözőbe vették Jézust, mert ilyesmit tett szombatnapon.
17. vers
Jézus megszólította őket: „Atyám mostanáig munkálkodik, én is munkálkodom.”
18. vers
Ezért azonban a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is saját atyjának mondotta és azzal vele magát egyenlővé tette.
19. vers
Azért szólította meg őket Jézus: „Bizony, bizony – szólt hozzájuk – azt mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet magától, hacsak azt nem látja, hogy az Atya valamit cselekszik, mert amiket az cselekszik, azt teszi hozzá hasonlóan a Fiú is.
20. vers
Mert az Atyának kedves a Fiú és mindent megmutat neki, amit ő tesz, ezeknél nagyobb munkát is fog neki mutatni, hogy elcsodálkozzatok.
21. vers
Amiképpen ugyanis az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.
22. vers
Ítélni sem ítél senkit az Atya, hanem az egész ítéletet átadta a Fiúnak,
23. vers
hogy mindenki úgy becsülje a Fiút, ahogy becsülik az Atyát. Aki nem becsüli a Fiút, nem becsüli az Atyát sem, aki elküldte őt.
24. vers
Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak, aki hallja az én szómat és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, ítéletre nem megy, ellenkezőleg a halálból már átment az életre.
25. vers
Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy jön egy óra, sőt az már most itt van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.
26. vers
Mert amiképpen az Atya önmagában bírja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy önmagában bírja az életet.
27. vers
Sőt, arra is felhatalmazást adott neki, hogy ítéletet tegyen, minthogy embernek Fia.
28. vers
Ne csodálkozzatok azon, hogy jön egy óra, amelyben mindenki, aki a sírokban van, meg fogja hallani az ő szavát,
29. vers
és azok, akik jót cselekedtek, elő fognak jönni élet feltámadására, akik pedig hitványságokat cselekedtek, ítélet feltámadására.
30. vers
Én magamtól semmit sem tehetek. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engemet.
31. vers
Ha én teszek magam felől tanúságot, tanúságtételem nem igaz.
32. vers
Más az, aki mellettem tanúskodik és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel rólam tanúságot tesz.
33. vers
Ti Jánoshoz küldöttetek el és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az igazságról tett.
34. vers
Én azonban nem fogadok el emberektől tanúságtételt. Ezeket csak azért mondom, hogy ti megmeneküljetek.
35. vers
János égő és világító szövétnek volt, ti azonban csak ideig-óráig akartatok az ő világosságánál ujjongani.
36. vers
Nagyobb tanúságtétel szól mellettem a Jánosénál. Azok a munkák, amelyeket az Atya nekem adott, hogy véghez vigyem őket, azok a munkák, amelyeket teszek, tanúskodnak mellettem, amellett, hogy az Atya küldött engem.
37. vers
Aki engem elküldött, az Atya, tett tanúságot mellettem. Sem a hangját nem fogta fel soha fületek, sem alakját nem észlelte soha szemetek,
38. vers
szava sincs maradandóan bennetek, minthogy nem hisztek annak sem, akit ő elküldött.
39. vers
Ti fürkészitek az írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban örök életetek van, és éppen azok tesznek tanúságot felőlem.
40. vers
Ti azonban mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41. vers
Emberektől nem fogadok el dicsőséget,
42. vers
titeket azonfelül ki is ismertelek, hogy Isten szeretetét nem hordjátok magatokban.
43. vers
Az én eljövetelem az én Atyám nevében történt, ti azonban nem fogadtok el engemet. Ha majd más jő el a saját nevében, azt el fogjátok fogadni.
44. vers
Hogy volnátok képesek hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget? Azt a dicsőséget ellenben, mely az egyedülvaló Istennél található, nem keresitek.
45. vers
Ne gondoljátok, hogy én foglak titeket vádolni az Atyánál. Van nektek vádlótok: Mózes, akibe reménységeteket vetettétek.
46. vers
Ha Mózesnek hittetek volna, talán nekem is hinnétek, mert ő én felőlem írt.
47. vers
De ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hihetnétek az én beszédeimnek?”
Könyvek
