Az örömhír János szerint

chapter 5


Chapters:


verse #1

Ezeket az eseményeket a zsidóknak egy ünnepe követte, amelyen Jézus felment Jeruzsálembe.


verse #2

Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdőmedence, melyet héberül Betezdának neveznek. Öt tornáca van.


verse #3

Ezekben elerőtlenülteknek, vakoknak, sántáknak, aszkórosoknak nagy sokasága feküdt. És várták a víz megmozdulását.


verse #4

Mert az Úr angyala időnkint leszállt a tóra, és felkavarta a vizet: mármost, aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, az egészséges lett, bármilyen betegségben szenvedett.


verse #5

Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendőt töltött el testi erőtlenségben.


verse #6

Mikor Jézus meglátta őt ott fekve és felismerte, hogy már sok ideje beteg, megszólította: „Akarsz-e egészséges lenni?”


verse #7

– „Uram – felelte az elerőtlenült –, nincs emberem, hogy amikor a víz megháborodik, belevessen a medencébe, és mire én odaérek, más előttem száll alá.”


verse #8

„Kelj fel – mondta neki Jézus –, vedd fel a hordágyadat és járj!”


verse #9

És tüstént egészséges lett az az ember, felvette a hordágyát és járt.


verse #10

Aznap szombat volt, azért a zsidók azt mondták a meggyógyítottnak: „Szombat van, ma nem szabad hordágyadat hordoznod!”


verse #11

De ő így felelt: „Az, aki egészségessé tett, mondta nekem: Vedd fel a hordágyadat és járj.”


verse #12

Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj?”


verse #13

A meggyógyult nem tudta, hogy kicsoda az, mert Jézus elsietett onnan, mivel tömeg volt azon a helyen.


verse #14

Később azonban Jézus találkozott vele a templomban és megszólította: „Lásd, egészséges lettél, ne vétkezzél többé, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!”


verse #15

Az ember elment és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki az egészségét visszaadta.


verse #16

Emiatt azután a zsidók üldözőbe vették Jézust, mert ilyesmit tett szombatnapon.


verse #17

Jézus megszólította őket: „Atyám mostanáig munkálkodik, én is munkálkodom.”


verse #18

Ezért azonban a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is saját atyjának mondotta és azzal vele magát egyenlővé tette.


verse #19

Azért szólította meg őket Jézus: „Bizony, bizony – szólt hozzájuk – azt mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet magától, hacsak azt nem látja, hogy az Atya valamit cselekszik, mert amiket az cselekszik, azt teszi hozzá hasonlóan a Fiú is.


verse #20

Mert az Atyának kedves a Fiú és mindent megmutat neki, amit ő tesz, ezeknél nagyobb munkát is fog neki mutatni, hogy elcsodálkozzatok.


verse #21

Amiképpen ugyanis az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.


verse #22

Ítélni sem ítél senkit az Atya, hanem az egész ítéletet átadta a Fiúnak,


verse #23

hogy mindenki úgy becsülje a Fiút, ahogy becsülik az Atyát. Aki nem becsüli a Fiút, nem becsüli az Atyát sem, aki elküldte őt.


verse #24

Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak, aki hallja az én szómat és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, ítéletre nem megy, ellenkezőleg a halálból már átment az életre.


verse #25

Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy jön egy óra, sőt az már most itt van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.


verse #26

Mert amiképpen az Atya önmagában bírja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy önmagában bírja az életet.


verse #27

Sőt, arra is felhatalmazást adott neki, hogy ítéletet tegyen, minthogy embernek Fia.


verse #28

Ne csodálkozzatok azon, hogy jön egy óra, amelyben mindenki, aki a sírokban van, meg fogja hallani az ő szavát,


verse #29

és azok, akik jót cselekedtek, elő fognak jönni élet feltámadására, akik pedig hitványságokat cselekedtek, ítélet feltámadására.


verse #30

Én magamtól semmit sem tehetek. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engemet.


verse #31

Ha én teszek magam felől tanúságot, tanúságtételem nem igaz.


verse #32

Más az, aki mellettem tanúskodik és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel rólam tanúságot tesz.


verse #33

Ti Jánoshoz küldöttetek el és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az igazságról tett.


verse #34

Én azonban nem fogadok el emberektől tanúságtételt. Ezeket csak azért mondom, hogy ti megmeneküljetek.


verse #35

János égő és világító szövétnek volt, ti azonban csak ideig-óráig akartatok az ő világosságánál ujjongani.


verse #36

Nagyobb tanúságtétel szól mellettem a Jánosénál. Azok a munkák, amelyeket az Atya nekem adott, hogy véghez vigyem őket, azok a munkák, amelyeket teszek, tanúskodnak mellettem, amellett, hogy az Atya küldött engem.


verse #37

Aki engem elküldött, az Atya, tett tanúságot mellettem. Sem a hangját nem fogta fel soha fületek, sem alakját nem észlelte soha szemetek,


verse #38

szava sincs maradandóan bennetek, minthogy nem hisztek annak sem, akit ő elküldött.


verse #39

Ti fürkészitek az írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban örök életetek van, és éppen azok tesznek tanúságot felőlem.


verse #40

Ti azonban mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.


verse #41

Emberektől nem fogadok el dicsőséget,


verse #42

titeket azonfelül ki is ismertelek, hogy Isten szeretetét nem hordjátok magatokban.


verse #43

Az én eljövetelem az én Atyám nevében történt, ti azonban nem fogadtok el engemet. Ha majd más jő el a saját nevében, azt el fogjátok fogadni.


verse #44

Hogy volnátok képesek hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget? Azt a dicsőséget ellenben, mely az egyedülvaló Istennél található, nem keresitek.


verse #45

Ne gondoljátok, hogy én foglak titeket vádolni az Atyánál. Van nektek vádlótok: Mózes, akibe reménységeteket vetettétek.


verse #46

Ha Mózesnek hittetek volna, talán nekem is hinnétek, mert ő én felőlem írt.


verse #47

De ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hihetnétek az én beszédeimnek?”

Chapters:


Books