Az örömhír János szerint

chapter 2


Chapters:


verse #1

Harmadnapon menyegző lett a galileai Kánában. Jézusnak anyja is ott volt.


verse #2

Meghívták továbbá Jézust és tanítványait is a menyegzőbe.


verse #3

De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: „Boruk nincs.”


verse #4

„Mi közünk ehhez, óh asszony? – felelte neki Jézus. Még nincs itt az én órám.”


verse #5

„Tegyétek meg, amit mond nektek!” – szólt anyja a felszolgálókhoz.


verse #6

A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére volt ott hat kőkorsó, melyek közül egybe-egybe két-három metréta fért.


verse #7

„Töltsétek meg a korsókat vízzel!” – szólt Jézus, és színig megtöltötték azokat.


verse #8

Majd így szólt hozzájuk: „Most merítsetek és vigyetek a násznagynak!” Azok vittek.


verse #9

Mikor a násznagy megízlelte a borrá lett vizet és nem tudta honnan való – a felszolgálók ellenben, akik a vizet merítették, tudták –, szólította a násznagy a vőlegényt


verse #10

és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort teszi fel először, és ha már részegek, a silányabbat, te ellenben a jó bort mostanra tartogattad.”


verse #11

Ezt kezdeti jelként tette Jézus a galileai Kánában és vele láthatóvá tette dicsőségét. Tanítványai erre hittek benne.


verse #12

Ezután Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba és egy pár napig ott maradtak.


verse #13

Közel volt a zsidók pászka-ünnepe és Jézus felment Jeruzsálembe.


verse #14

Ott talált a szenthelyen ülve marha-, juh- és galambárusokat és pénzváltókat,


verse #15

– mire kákakötélből ostort font: valamennyit kiűzte a szenthelyről, a juhokat is, marhákat is, a pénzváltók váltópénzét kiöntötte, az asztalokat felfordította,


verse #16

a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen! Atyám házát ne tegyétek kalmárok házává!”


verse #17

Tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: „A házad miatt való féltékenység emészt engem.”


verse #18

Erre megszólaltak a zsidók: „Micsoda jelt mutatsz nekünk annak igazolására, hogy ezeket mered tenni?”


verse #19

Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt felépítem.”


verse #20

„Negyvenhat éven át épült ez a templom – felelték most a zsidók –, és te három nap alatt felépíted azt?”


verse #21

De ő testének templomáról beszélt.


verse #22

Mikor aztán a halottak közül feltámadott, tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy ezt mondotta, s hittek az írásnak és annak a szónak, amelyet Jézus mondott.


verse #23

Mikor a pászka-ünnepen fönt volt Jeruzsálemben, sokan hittek nevében, figyelve azokat a jeleket, amelyeket tett,


verse #24

csakhogy Jézus nem bízta magát rájuk, mivelhogy mindnyájukat ismerte,


verse #25

és mert nem volt szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen valamely emberről, mert maga is jól tudta, hogy mi lakik az emberben.

Chapters:


Books