Az örömhír János szerint
capítulo 2
verso 1
Harmadnapon menyegző lett a galileai Kánában. Jézusnak anyja is ott volt.
verso 2
Meghívták továbbá Jézust és tanítványait is a menyegzőbe.
verso 3
De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: „Boruk nincs.”
verso 4
„Mi közünk ehhez, óh asszony? – felelte neki Jézus. Még nincs itt az én órám.”
verso 5
„Tegyétek meg, amit mond nektek!” – szólt anyja a felszolgálókhoz.
verso 6
A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére volt ott hat kőkorsó, melyek közül egybe-egybe két-három metréta fért.
verso 7
„Töltsétek meg a korsókat vízzel!” – szólt Jézus, és színig megtöltötték azokat.
verso 8
Majd így szólt hozzájuk: „Most merítsetek és vigyetek a násznagynak!” Azok vittek.
verso 9
Mikor a násznagy megízlelte a borrá lett vizet és nem tudta honnan való – a felszolgálók ellenben, akik a vizet merítették, tudták –, szólította a násznagy a vőlegényt
verso 10
és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort teszi fel először, és ha már részegek, a silányabbat, te ellenben a jó bort mostanra tartogattad.”
verso 11
Ezt kezdeti jelként tette Jézus a galileai Kánában és vele láthatóvá tette dicsőségét. Tanítványai erre hittek benne.
verso 12
Ezután Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba és egy pár napig ott maradtak.
verso 13
Közel volt a zsidók pászka-ünnepe és Jézus felment Jeruzsálembe.
verso 14
Ott talált a szenthelyen ülve marha-, juh- és galambárusokat és pénzváltókat,
verso 15
– mire kákakötélből ostort font: valamennyit kiűzte a szenthelyről, a juhokat is, marhákat is, a pénzváltók váltópénzét kiöntötte, az asztalokat felfordította,
verso 16
a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen! Atyám házát ne tegyétek kalmárok házává!”
verso 17
Tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: „A házad miatt való féltékenység emészt engem.”
verso 18
Erre megszólaltak a zsidók: „Micsoda jelt mutatsz nekünk annak igazolására, hogy ezeket mered tenni?”
verso 19
Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt felépítem.”
verso 20
„Negyvenhat éven át épült ez a templom – felelték most a zsidók –, és te három nap alatt felépíted azt?”
verso 21
De ő testének templomáról beszélt.
verso 22
Mikor aztán a halottak közül feltámadott, tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy ezt mondotta, s hittek az írásnak és annak a szónak, amelyet Jézus mondott.
verso 23
Mikor a pászka-ünnepen fönt volt Jeruzsálemben, sokan hittek nevében, figyelve azokat a jeleket, amelyeket tett,
verso 24
csakhogy Jézus nem bízta magát rájuk, mivelhogy mindnyájukat ismerte,
verso 25
és mert nem volt szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen valamely emberről, mert maga is jól tudta, hogy mi lakik az emberben.
Libros
