Az örömhír János szerint
capítulo 12
verso 1
Jézus a pászka előtt hat nappal Betániába érkezett, ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott.
verso 2
Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dőltek.
verso 3
Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenőcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával,
verso 4
Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:
verso 5
„Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért s miért nem adták oda a szegényeknek?”
verso 6
Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s ő hordta, amit belé vetettek.
verso 7
„Hagyd őt – mondotta Jézus –, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára.
verso 8
Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek.”
verso 9
A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.
verso 10
A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
verso 11
mert a zsidók közül sokan mentek le oda és hittek Jézusban.
verso 12
A következő napon az a nagy tömeg, amely az ünnepre érkezett, miután meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
verso 13
pálmaágakat szedtek, kimentek eléje és így kiáltottak: „Hozsánna, áldott az, aki az Úr nevében jön, Izráel királya!”
verso 14
Jézus, miután egy fiatal szamarat talált, ráült a megírt Ige szerint:
verso 15
„Ne félj Sion leánya! Íme királyod jő, szamárnak csikaján ül.”
verso 16
Tanítványai eleinte nem ismertek rá e dolgokra, de amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy ezek már meg voltak írva felőle, és hogy ezeket is tették vele.
verso 17
Az a tömeg, mely együtt volt vele akkor, amikor Lázárt a sírból előhívta, és a halottak közül feltámasztotta, most tanúságot tett mellette.
verso 18
Azért is ment eléje a tömeg, mert hallották róla, hogy ezt a jelt tette.
verso 19
A farizeusok meg így beszéltek egymás között: „Látjátok, semmi hasznotok már? Lám! Utána megy már a világ.”
verso 20
Azok között, akik az ünnepre felmentek imádkozni, volt néhány hellén.
verso 21
Ezek odamentek a galileai Betszaidából való Fülöphöz és megkérték: „Uram, Jézust akarnók látni.”
verso 22
Fülöp elment és szólt Andrásnak, András és Fülöp elmentek és szóltak Jézusnak.
verso 23
Jézus meg így szólt hozzájuk: „Eljött az óra, hogy az embernek Fia megdicsőüljön.
verso 24
Bizony, bizony azt mondom nektek, ha a földbe hullatott gabonamag el nem hal, egyedül marad. Ha azonban meghal, sok gyümölcsöt terem.
verso 25
Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, s aki gyűlöli e világban a lelkét, örök életre megőrzi azt.
verso 26
Ha valaki kiszolgál engem, kövessen is engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, meg fogja becsülni azt az Atya.
verso 27
Most nyugtalan a lelkem. Mit mondjak? Atyám, ments meg engem ez órától! De hisz ezért jöttem erre az órára.
verso 28
Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Hang szólt az égből: „Meg is dicsőítettem és újra meg fogom dicsőíteni.”
verso 29
Az ott álló és hallgató tömeg azt mondta: „Mennydörgés hallatszott.” Mások ezt mondták: „Angyal beszél vele.”
verso 30
Megszólalt Jézus: „Nem értem szólt ez a hang, hanem érettetek.
verso 31
Most folyik a világon az ítélet! Most fogják e világ fejedelmét kivetni.
verso 32
De én is, ha engem felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonok majd.”
verso 33
Ilyen jelképpel fejezte ki, hogy mily halállal kell meghalnia.
verso 34
„Mi a törvényből azt hallottuk – felelte neki a tömeg –, hogy a Krisztus örökre megmarad, hogy mondhatod hát, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Ki ez az embernek Fia?”
verso 35
Jézus azt felelte nekik: „A világosság még egy kis ideig köztetek van. Úgy járjatok, ahogy világosságotok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
verso 36
Minthogy világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá lehessetek.” Ezeket mondta Jézus, azután elment és elrejtőzött előlük.
verso 37
Bár ily nagy jeleket tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, melyet mondott:
verso 38
„Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? Az Úrnak karjáról ki előtt hullott le a lepel?”
verso 39
Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás később még azt is mondta:
verso 40
„Vakká tette szemüket, megkövesedetté szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükkel ne értsenek, meg ne forduljanak, és meg ne gyógyíthassam őket.”
verso 41
Ezeket azért mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét és őróla beszélt.
verso 42
Mégis még az elöljárók közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vessék őket.
verso 43
Mert jobban szerették az emberek elismerését, mint azt a dicsőséget, amelyet az Isten ad.
verso 44
Jézus hangosan kiáltotta: „Aki bennem hisz, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.
verso 45
És aki engem lát, azt látja, aki engem elküldött.
verso 46
Én világosságul jöttem e világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.
verso 47
Ha valaki beszédemet hallgatja, és nem őrzi meg, én nem ítélem meg azt, mert nem azért jöttem, hogy a világot megítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.
verso 48
Van valaki, aki megítéli azt, aki elvet engem és beszédeimet el nem fogadja, az Ige ítéli el, amelyet szóltam, az Ige ítéli azt az utolsó napon.
verso 49
Mert én nem magamból szóltam, hanem az Atya, aki engem elküldött, adott nekem parancsot arra, hogy mit szóljak, és mit beszéljek.
verso 50
És tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amiket tehát beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondotta nekem.”
Libros
