Az örömhír János szerint
capítulo 10
verso 1
„Bizony, bizony azt mondom néktek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia.
verso 2
Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora.
verso 3
Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.
verso 4
Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
verso 5
Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját.”
verso 6
Ezt a példaszót mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik.
verso 7
Majd újra megszólalt Jézus: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.
verso 8
Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok.
verso 9
Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.
verso 10
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük.
verso 11
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért.
verso 12
Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, – amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja őket,
verso 13
az ilyen ugyanis béres és nem törődik a juhokkal.
verso 14
Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem,
verso 15
mint ahogy az Atya is ismer engem és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért.
verso 16
Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karámból valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor.
verso 17
Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem.
verso 18
Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot.”
verso 19
Hasadás támadt a zsidók közt e beszédek miatt.
verso 20
Közülük sokan ezt mondották: „Ördögi szellem van benne, nincs eszénél: Mit hallgattok rá?”
verso 21
„Ezek nem ördöngösnek beszédei, – mondották mások. – Ördögi szellemnek lehet-e hatalma arra, hogy vakok szemét megnyissa?”
verso 22
A templom újraszentelésének ünnepe következett akkor Jeruzsálemben. Tél volt.
verso 23
Jézus a szenthelyen a Salamon tornácában járt.
verso 24
Körülfogták a zsidók és megkérdezték tőle: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd ki a nyilvánosság előtt.”
verso 25
„Már mondtam, és nem hiszitek – felelte Jézus nekik. – A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.
verso 26
Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
verso 27
Az én juhaim hallgatnak szómra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem.
verso 28
Örök életet adok nekik, úgy, hogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.
verso 29
Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.
verso 31
A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.
verso 32
Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?”
verso 33
„Nemes tettért nem kövezünk meg téged – felelték neki a zsidók –, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.”
verso 34
Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?
verso 35
Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható –,
verso 36
akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! – akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?
verso 37
Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem.
verso 38
De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek és tudhassátok, hogy bennem az Atya van és én az Atyában.”
verso 39
Újra azon voltak, hogy elfogják őt, de kiment a kezük közül.
verso 40
Eltávozott ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János korábban bemerített és ott tartózkodott.
verso 41
Sokan mentek hozzá és azt beszélték, hogy János ugyan semmi jelt nem tett, de igaz volt minden, amit János őfelőle mondott.
Libros
