Az örömhír János szerint

chapter 10


Chapters:


verse #1

„Bizony, bizony azt mondom néktek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia.


verse #2

Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora.


verse #3

Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.


verse #4

Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.


verse #5

Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját.”


verse #6

Ezt a példaszót mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik.


verse #7

Majd újra megszólalt Jézus: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.


verse #8

Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok.


verse #9

Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.


verse #10

A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük.


verse #11

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért.


verse #12

Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, – amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja őket,


verse #13

az ilyen ugyanis béres és nem törődik a juhokkal.


verse #14

Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem,


verse #15

mint ahogy az Atya is ismer engem és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért.


verse #16

Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karámból valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor.


verse #17

Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem.


verse #18

Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot.”


verse #19

Hasadás támadt a zsidók közt e beszédek miatt.


verse #20

Közülük sokan ezt mondották: „Ördögi szellem van benne, nincs eszénél: Mit hallgattok rá?”


verse #21

„Ezek nem ördöngösnek beszédei, – mondották mások. – Ördögi szellemnek lehet-e hatalma arra, hogy vakok szemét megnyissa?”


verse #22

A templom újraszentelésének ünnepe következett akkor Jeruzsálemben. Tél volt.


verse #23

Jézus a szenthelyen a Salamon tornácában járt.


verse #24

Körülfogták a zsidók és megkérdezték tőle: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd ki a nyilvánosság előtt.”


verse #25

„Már mondtam, és nem hiszitek – felelte Jézus nekik. – A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.


verse #26

Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.


verse #27

Az én juhaim hallgatnak szómra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem.


verse #28

Örök életet adok nekik, úgy, hogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.


verse #29

Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.


verse #30

Én és az Atya egy vagyunk.”


verse #31

A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.


verse #32

Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?”


verse #33

„Nemes tettért nem kövezünk meg téged – felelték neki a zsidók –, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.”


verse #34

Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?


verse #35

Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható –,


verse #36

akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! – akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?


verse #37

Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem.


verse #38

De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek és tudhassátok, hogy bennem az Atya van és én az Atyában.”


verse #39

Újra azon voltak, hogy elfogják őt, de kiment a kezük közül.


verse #40

Eltávozott ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János korábban bemerített és ott tartózkodott.


verse #41

Sokan mentek hozzá és azt beszélték, hogy János ugyan semmi jelt nem tett, de igaz volt minden, amit János őfelőle mondott.


verse #42

Sokan hittek hát ott őbenne.

Chapters:


Books