Az örömhír János szerint

chapter 13


Chapters:


verse #1

A pászka ünnepe előtt történt, hogy Jézus, miután tudta, hogy eljött az órája arra, hogy ebből a világból átmenjen az Atyához, azért mert szerette övéit, akik e világban vannak, mindvégig szerette őket.


verse #2

Egy estebéd alkalmával, mikor a vádló már belesugallta Júdásnak, a karióti Simon fiának szívébe, hogy elárulja őt,


verse #3

miután tudta Jézus, hogy az Atya mindent neki adott az ő kezébe, és tudta, hogy ő az Istentől jött ki és az Istenhez megy el.


verse #4

Minderről tudva felkelt az estebédtől, köpenyét levetette, fogott egy vászontörlőt s azt körülkötötte magán.


verse #5

Aztán vizet töltött egy tálba s hozzáfogott, hogy tanítványainak lábát megmossa és a törülközővel, melyet magán körülkötött, megtörölje.


verse #6

Elérkezett Simon Péterhez, ki ezt mondta neki: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”


verse #7

„Amit most én teszek, azt te most nem érted – felelte neki Jézus –, később majd meg fogod érteni.”


verse #8

De Péter ezt mondta: „Az én lábamat te soha meg nem mosod.” Jézus azt felelte neki: „Ha meg nem moslak, nincs részed velem.”


verse #9

„Uram – szólott Simon Péter –, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is.”


verse #10

„Annak, aki megmosdott, nincs többre szüksége – válaszolta neki Jézus –, minthogy a lábát megmossák, egyébként egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”


verse #11

Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondotta, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták.


verse #12

Mikor már megmosta lábukat, felvette köpenyét, újra asztalhoz dőlt és így szólt hozzájuk: „Értitek, mit tettem veletek?


verse #13

Ti így hívtok engem: Tanító! Vagy: Úr! És helyesen mondjátok, az vagyok.


verse #14

Ha én, aki Úr és Tanító vagyok, megmostam lábatokat, ti is tartoztok egymás lábát mosni,


verse #15

mert példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogy én tettem.


verse #16

Bizony, bizony azt mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb uránál, sem akit elküldenek nem nagyobb annál, aki elküldötte.


verse #17

Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha megtehetitek őket.


verse #18

Nem mindnyájatok felől szólok. Tudom, kiket válogattam ki. De azért tettem, hogy az Írás beteljesedjék: Aki kenyeremet eszi, felemelte sarkát ellenem.


verse #19

Most kezdem ezt beszélni nektek, még mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, elhiggyétek, hogy én vagyok az.


verse #20

Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy aki valakit befogad, akit én küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”


verse #21

Mikor Jézus ezeket mondta, nyugtalanná tette szelleme, mire ő a következő tanúságot tette: „Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”


verse #22

A tanítványok erre egymásra néztek, zavarban a felől, hogy melyikükről beszél.


verse #23

Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblére dőlve feküdt


verse #24

s annak intett Simon Péter kérdezve: „Ki az, akiről beszél?”


verse #25

Az Jézus keblére vetvén magát, megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”


verse #26

Jézus ezt felelte: „Az, akinek a bemártott falatot oda fogom adni.” Bemártott egy falatot, azután fogta és odaadta karióti Simon fiának, Júdásnak.


verse #27

Akkor a falat után bement abba a sátán.” Jobban siess azzal, amit tenni készülsz!” – mondta neki Jézus.


verse #28

Azt azonban az asztalnál fekvők közül senki sem értette, hogy ezt mire mondotta.


verse #29

Némelyek azt gondolták, hogy miután a persely Júdásnál volt, Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz,” vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit.


verse #30

Mikor azután a falatot elvette, tüstént eltávozott. Akkor már éjszaka volt.


verse #31

Mikor elment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az embernek Fia, Isten is megdicsőült benne.


verse #32

Ha Isten megdicsőült benne, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, hamarosan megdicsőíti őt.


verse #33

Gyermekeim, még egy kevés ideig veletek vagyok, keresni fogtok engem, és amiként a zsidóknak már megmondtam, azt most nektek is mondom: Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.


verse #34

Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.


verse #35

Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt.”


verse #36

„Uram, hová mégy?” – kérdezte tőle Simon Péter. Jézus ezt felelte: „Ahová megyek, oda most nem követhetsz, de utólag követni fogsz.”


verse #37

„Uram – mondta neki Péter –, miért nem követhetlek most? A lelkemet adom oda érted.”


verse #38

„A lelkedet adod oda értem? – felelte neki Jézus –, bizony azt mondom neked, hogy nem szól addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.”

Chapters:


Books