Az örömhír János szerint
10. fejezet
1. vers
„Bizony, bizony azt mondom néktek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia.
2. vers
Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora.
3. vers
Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.
4. vers
Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5. vers
Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját.”
6. vers
Ezt a példaszót mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik.
7. vers
Majd újra megszólalt Jézus: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.
8. vers
Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok.
9. vers
Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.
10. vers
A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük.
11. vers
Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért.
12. vers
Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, – amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja őket,
13. vers
az ilyen ugyanis béres és nem törődik a juhokkal.
14. vers
Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem,
15. vers
mint ahogy az Atya is ismer engem és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért.
16. vers
Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karámból valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor.
17. vers
Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem.
18. vers
Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot.”
19. vers
Hasadás támadt a zsidók közt e beszédek miatt.
20. vers
Közülük sokan ezt mondották: „Ördögi szellem van benne, nincs eszénél: Mit hallgattok rá?”
21. vers
„Ezek nem ördöngösnek beszédei, – mondották mások. – Ördögi szellemnek lehet-e hatalma arra, hogy vakok szemét megnyissa?”
22. vers
A templom újraszentelésének ünnepe következett akkor Jeruzsálemben. Tél volt.
23. vers
Jézus a szenthelyen a Salamon tornácában járt.
24. vers
Körülfogták a zsidók és megkérdezték tőle: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd ki a nyilvánosság előtt.”
25. vers
„Már mondtam, és nem hiszitek – felelte Jézus nekik. – A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.
26. vers
Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
27. vers
Az én juhaim hallgatnak szómra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem.
28. vers
Örök életet adok nekik, úgy, hogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.
29. vers
Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.
31. vers
A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.
32. vers
Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?”
33. vers
„Nemes tettért nem kövezünk meg téged – felelték neki a zsidók –, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.”
34. vers
Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?
35. vers
Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható –,
36. vers
akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! – akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?
37. vers
Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem.
38. vers
De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek és tudhassátok, hogy bennem az Atya van és én az Atyában.”
39. vers
Újra azon voltak, hogy elfogják őt, de kiment a kezük közül.
40. vers
Eltávozott ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János korábban bemerített és ott tartózkodott.
41. vers
Sokan mentek hozzá és azt beszélték, hogy János ugyan semmi jelt nem tett, de igaz volt minden, amit János őfelőle mondott.
Könyvek
