Az örömhír János szerint
2. fejezet
1. vers
Harmadnapon menyegző lett a galileai Kánában. Jézusnak anyja is ott volt.
2. vers
Meghívták továbbá Jézust és tanítványait is a menyegzőbe.
3. vers
De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: „Boruk nincs.”
4. vers
„Mi közünk ehhez, óh asszony? – felelte neki Jézus. Még nincs itt az én órám.”
5. vers
„Tegyétek meg, amit mond nektek!” – szólt anyja a felszolgálókhoz.
6. vers
A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére volt ott hat kőkorsó, melyek közül egybe-egybe két-három metréta fért.
7. vers
„Töltsétek meg a korsókat vízzel!” – szólt Jézus, és színig megtöltötték azokat.
8. vers
Majd így szólt hozzájuk: „Most merítsetek és vigyetek a násznagynak!” Azok vittek.
9. vers
Mikor a násznagy megízlelte a borrá lett vizet és nem tudta honnan való – a felszolgálók ellenben, akik a vizet merítették, tudták –, szólította a násznagy a vőlegényt
10. vers
és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort teszi fel először, és ha már részegek, a silányabbat, te ellenben a jó bort mostanra tartogattad.”
11. vers
Ezt kezdeti jelként tette Jézus a galileai Kánában és vele láthatóvá tette dicsőségét. Tanítványai erre hittek benne.
12. vers
Ezután Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba és egy pár napig ott maradtak.
13. vers
Közel volt a zsidók pászka-ünnepe és Jézus felment Jeruzsálembe.
14. vers
Ott talált a szenthelyen ülve marha-, juh- és galambárusokat és pénzváltókat,
15. vers
– mire kákakötélből ostort font: valamennyit kiűzte a szenthelyről, a juhokat is, marhákat is, a pénzváltók váltópénzét kiöntötte, az asztalokat felfordította,
16. vers
a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen! Atyám házát ne tegyétek kalmárok házává!”
17. vers
Tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: „A házad miatt való féltékenység emészt engem.”
18. vers
Erre megszólaltak a zsidók: „Micsoda jelt mutatsz nekünk annak igazolására, hogy ezeket mered tenni?”
19. vers
Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt felépítem.”
20. vers
„Negyvenhat éven át épült ez a templom – felelték most a zsidók –, és te három nap alatt felépíted azt?”
21. vers
De ő testének templomáról beszélt.
22. vers
Mikor aztán a halottak közül feltámadott, tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy ezt mondotta, s hittek az írásnak és annak a szónak, amelyet Jézus mondott.
23. vers
Mikor a pászka-ünnepen fönt volt Jeruzsálemben, sokan hittek nevében, figyelve azokat a jeleket, amelyeket tett,
24. vers
csakhogy Jézus nem bízta magát rájuk, mivelhogy mindnyájukat ismerte,
25. vers
és mert nem volt szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen valamely emberről, mert maga is jól tudta, hogy mi lakik az emberben.
Könyvek
