Az örömhír János szerint
16. fejezet
1. vers
Ezeket azért beszéltem nektek, hogy tőrbe ne essetek.
2. vers
Ki fognak vetni titeket a zsinagógából. De jön egy óra, mikor bárki, aki titeket megöl, azt fogja gondolni, hogy az Istennek tesz szolgálatot vele.
3. vers
Azért fognak így cselekedni, mert nem ismerték fel az Atyát, sem engem.
4. vers
Mégis elmondtam e dolgokat nektek, hogy ha majd eljön az órájuk, visszaemlékezzetek, hogy megmondtam nektek. Ezeket eleitől fogva azért nem mondtam nektek, mert veletek voltam.
5. vers
Most azonban ahhoz megyek el, aki elküldött engem. Ám közületek senki sem kérdez engem: Hová mégy?
6. vers
Mégis, mikor ezeket mondottam nektek, a bánat töltötte meg szíveteket.
7. vers
De én megmondtam nektek az igazat: Hasznotokra van, hogy én elmenjek. Mert ha nem megyek el, a Bátorító nem jön el hozzátok, ha ellenben elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
8. vers
Ha ő eljön, meggyőzi a világot vétek, igazságos döntés és ítélet dolgában.
9. vers
Vétek dolgában, hogy nem hisznek bennem.
10. vers
Igazságos döntés dolgában, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem.
11. vers
Ítélet dolgában, hogy a világ fejedelme ítélet alatt van.
12. vers
Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most nem vagytok képesek elhordozni még.
13. vers
Ha azonban eljön ő, az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban. Mert nem magától fog beszélni, csak amit hall, azt mondja el, s a jövendőt tudatja veletek.
14. vers
Engem fog dicsőíteni, mert az enyémből fog meríteni s azt mondja el nektek.
15. vers
Mindaz, amije Atyámnak van, az enyém, ezért mondtam nektek, hogy az enyémből meríti, s azt tudatja veletek.
16. vers
Még egy kevés idő s többé nem láttok engem, megint egy kis idő, s megláttok majd engem.”
17. vers
Tanítványai közül egyesek így szóltak egymáshoz: „Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő s nem láttok engem, megint egy kis idő s megláttok majd engem? Meg hogy: Az atyához megyek.
18. vers
Micsoda az az kis idő, amiről beszél? – szóltak – nem tudjuk, mit beszél.”
19. vers
Jézus észrevette, hogy meg akarják őt kérdezni, megszólította hát őket: „Afelől vitatkoztok egymással, hogy azt mondtam: Egy kevés idő és nem láttok engem, megint egy kevés idő és megláttok majd engem?
20. vers
Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy ti sírni és jajveszékelni fogtok, a világ pedig örülni fog, ti bánkódni fogtok, de bánkódástok örömre fordul.
21. vers
Ha az asszony szül, bánata van, mert eljött az órája, de ha megszüli gyermekét, többé nem emlékezik szorongására a miatt az öröm miatt, hogy ember született a világra.
22. vers
Nektek ugyan most bánatotok van, de majd újra meglátlak titeket és akkor szívetek örülni fog, s örömötöket senki sem fogja elvenni tőletek.
23. vers
Azon a napon engem többé nem kérdeztek meg semmi felől. Bizony, bizony azt mondom nektek: Bármire kéritek is akkor az Atyát az én nevemben, megadja nektek.
24. vers
Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben: Kérjetek és kapni fogtok, hogy örömötök teljes legyen.
25. vers
Ezeket példaszóval beszéltem nektek: De jön egy óra, mikor többé nem szólok nektek példaszóval, hanem teljes nyíltsággal adok nektek tudósítást az Atya felől.
26. vers
Azon a napon az én nevemben kérni fogtok s nem mondom nektek, hogy az Atyát én fogom kérni értetek,
27. vers
mert hisz az Atya maga is kedvel titeket, mert én kedvessé lettem nektek, ti meg annak hívőivé, hogy én Isten mellől jöttem el.
28. vers
Eljöttem az Atyától, lejöttem a világba, ismét elhagyom a világot, és az Atyához megyek.”
29. vers
„Most nyíltan beszélsz – szóltak tanítványai –, és nem mondasz semmit példaszóval.
30. vers
Most tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen, emiatt hisszük, hogy Isten mellől jöttél el.”
31. vers
„Most hiszitek? – mondta nekik Jézus.
32. vers
Lám, eljön egy óra és már el is jött, hogy szétszóródtok, ki-ki a magáéba és engem egyedül hagytok. De nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33. vers
Ezeket azért beszéltem el nektek, hogy bennem békességetek legyen. A világban szorongatástok lesz, de bízzatok: A világ legyőzve áll alattam.”
Könyvek
