Az örömhír János szerint
12. fejezet
1. vers
Jézus a pászka előtt hat nappal Betániába érkezett, ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott.
2. vers
Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dőltek.
3. vers
Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenőcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával,
4. vers
Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:
5. vers
„Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért s miért nem adták oda a szegényeknek?”
6. vers
Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s ő hordta, amit belé vetettek.
7. vers
„Hagyd őt – mondotta Jézus –, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára.
8. vers
Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek.”
9. vers
A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.
10. vers
A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11. vers
mert a zsidók közül sokan mentek le oda és hittek Jézusban.
12. vers
A következő napon az a nagy tömeg, amely az ünnepre érkezett, miután meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13. vers
pálmaágakat szedtek, kimentek eléje és így kiáltottak: „Hozsánna, áldott az, aki az Úr nevében jön, Izráel királya!”
14. vers
Jézus, miután egy fiatal szamarat talált, ráült a megírt Ige szerint:
15. vers
„Ne félj Sion leánya! Íme királyod jő, szamárnak csikaján ül.”
16. vers
Tanítványai eleinte nem ismertek rá e dolgokra, de amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy ezek már meg voltak írva felőle, és hogy ezeket is tették vele.
17. vers
Az a tömeg, mely együtt volt vele akkor, amikor Lázárt a sírból előhívta, és a halottak közül feltámasztotta, most tanúságot tett mellette.
18. vers
Azért is ment eléje a tömeg, mert hallották róla, hogy ezt a jelt tette.
19. vers
A farizeusok meg így beszéltek egymás között: „Látjátok, semmi hasznotok már? Lám! Utána megy már a világ.”
20. vers
Azok között, akik az ünnepre felmentek imádkozni, volt néhány hellén.
21. vers
Ezek odamentek a galileai Betszaidából való Fülöphöz és megkérték: „Uram, Jézust akarnók látni.”
22. vers
Fülöp elment és szólt Andrásnak, András és Fülöp elmentek és szóltak Jézusnak.
23. vers
Jézus meg így szólt hozzájuk: „Eljött az óra, hogy az embernek Fia megdicsőüljön.
24. vers
Bizony, bizony azt mondom nektek, ha a földbe hullatott gabonamag el nem hal, egyedül marad. Ha azonban meghal, sok gyümölcsöt terem.
25. vers
Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, s aki gyűlöli e világban a lelkét, örök életre megőrzi azt.
26. vers
Ha valaki kiszolgál engem, kövessen is engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, meg fogja becsülni azt az Atya.
27. vers
Most nyugtalan a lelkem. Mit mondjak? Atyám, ments meg engem ez órától! De hisz ezért jöttem erre az órára.
28. vers
Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Hang szólt az égből: „Meg is dicsőítettem és újra meg fogom dicsőíteni.”
29. vers
Az ott álló és hallgató tömeg azt mondta: „Mennydörgés hallatszott.” Mások ezt mondták: „Angyal beszél vele.”
30. vers
Megszólalt Jézus: „Nem értem szólt ez a hang, hanem érettetek.
31. vers
Most folyik a világon az ítélet! Most fogják e világ fejedelmét kivetni.
32. vers
De én is, ha engem felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonok majd.”
33. vers
Ilyen jelképpel fejezte ki, hogy mily halállal kell meghalnia.
34. vers
„Mi a törvényből azt hallottuk – felelte neki a tömeg –, hogy a Krisztus örökre megmarad, hogy mondhatod hát, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Ki ez az embernek Fia?”
35. vers
Jézus azt felelte nekik: „A világosság még egy kis ideig köztetek van. Úgy járjatok, ahogy világosságotok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36. vers
Minthogy világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá lehessetek.” Ezeket mondta Jézus, azután elment és elrejtőzött előlük.
37. vers
Bár ily nagy jeleket tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, melyet mondott:
38. vers
„Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? Az Úrnak karjáról ki előtt hullott le a lepel?”
39. vers
Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás később még azt is mondta:
40. vers
„Vakká tette szemüket, megkövesedetté szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükkel ne értsenek, meg ne forduljanak, és meg ne gyógyíthassam őket.”
41. vers
Ezeket azért mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét és őróla beszélt.
42. vers
Mégis még az elöljárók közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vessék őket.
43. vers
Mert jobban szerették az emberek elismerését, mint azt a dicsőséget, amelyet az Isten ad.
44. vers
Jézus hangosan kiáltotta: „Aki bennem hisz, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.
45. vers
És aki engem lát, azt látja, aki engem elküldött.
46. vers
Én világosságul jöttem e világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.
47. vers
Ha valaki beszédemet hallgatja, és nem őrzi meg, én nem ítélem meg azt, mert nem azért jöttem, hogy a világot megítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.
48. vers
Van valaki, aki megítéli azt, aki elvet engem és beszédeimet el nem fogadja, az Ige ítéli el, amelyet szóltam, az Ige ítéli azt az utolsó napon.
49. vers
Mert én nem magamból szóltam, hanem az Atya, aki engem elküldött, adott nekem parancsot arra, hogy mit szóljak, és mit beszéljek.
50. vers
És tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amiket tehát beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondotta nekem.”
Könyvek
