Az örömhír János szerint
18. fejezet
1. vers
Miután Jézus ezeket mondotta, tanítványaival együtt egy, a Kidrón patakán túleső helyre ment, hol egy kert volt. Abba bementek ő és tanítványai.
2. vers
Azt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus sokszor gyűlt ott össze tanítványaival.
3. vers
Júdás magával vivén a kohorszot (egy csapat katonát), továbbá a főpapoktól és a farizeusoktól kiküldött szolgákat, fáklyákkal, lámpákkal és fegyverekkel Jézushoz ment.
4. vers
Jézus, aki tudta mindazt, ami rá következik, előjött és megkérdezte őket: „Kit kerestek?”
5. vers
„A názáreti Jézust” – felelték azok –, mire azt mondta nekik: „Én vagyok.” Velük együtt ott állt Júdás is, aki őt elárulta.
6. vers
Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok,” azok hátra hőköltek és földre estek.
7. vers
Újra megkérdezte hát őket: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték azok.
8. vers
„Megmondtam már, hogy én vagyok – válaszolta Jézus –, ha engem kerestek, ezeket hagyjátok elmenni.”
9. vers
Azért mondta ezt, hogy beteljesedjék az ige, amit mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, senkit el nem veszítettem.”
10. vers
Simon Péter, akinél kard volt, kivonta azt és megvágta a főpap rabszolgáját, lemetszette annak jobb fülét. A rabszolga neve Málkus volt.
11. vers
„Dugd kardodat hüvelyébe – szólt Jézus Péterre. – Hát én nem innám ki a poharat, melyet az Atya adott nekem?”
12. vers
A kohorsz, az ezredes és a zsidók szolgái ekkor elfogták és megkötözték Jézust.
13. vers
Először Annáshoz vezették. Ő volt Kajafás ipa, aki abban az esztendőben főpap volt.
14. vers
Kajafás volt az, aki a tanácsban azt mondta a zsidóknak, hogy „hasznosabb, ha egy ember vész el a népért.”
15. vers
Simon Péter és egy másik tanítvány követték Jézust. Az a tanítvány ismerős volt a főpapnál és Jézussal együtt bement a főpap udvarába.
16. vers
Míg Péter kinn állt a kapunál. Akkor a másik tanítvány, aki a főpapnál ismerős volt, kiment és szólt a kapunálló leánynak, azután bevitte Pétert.
17. vers
A kapunál álló fiatal rabszolgáló megszólította Pétert: „Nem vagy te is annak az embernek tanítványai közül való?” „Nem vagyok” – felelte ő.
18. vers
Ott álldogáltak a rabszolgák és bérszolgák is, széntüzet csináltak, mert hideg volt és melegedtek. Köztük állt Péter is és melegedett.
19. vers
A főpap tanítványai, és tanítása felől kérdezte Jézust.
20. vers
Jézus így felelt neki: „Én nyíltan beszéltem a világnak. Mindenkor a zsinagógában és szent helyen tanítottam, hol a zsidók mindannyian összejönnek, rejtőzve semmit sem beszéltem.
21. vers
Miért kérdezel engem? Kérdezd meg hallgatóimat, mit beszéltem nekik. Azok, látod, tudják, hogy miket mondottam.”
22. vers
Mikor ezeket mondotta, a szolgák közül egy, aki mellette állt, arcul ütötte Jézust, és ezt mondotta: „Így felelsz a főpapnak?”
23. vers
Jézus így válaszolt: „Ha gonoszul szóltam, bizonyítsd rám a gonoszt, ha pedig megfelelően, miért versz?”
24. vers
Annás ekkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz.
25. vers
Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Kérdezték tőle: „Úgy-e, hogy te is a tanítványai közül való vagy?” Ő eltagadta: „Nem vagyok” – mondta.
26. vers
A főpap rabszolgái közül egy, aki rokona volt annak, akinek fülét Péter levágta, így szólt: „Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?”
27. vers
Péter ismét eltagadta és akkor tüstént megszólalt a kakas.
28. vers
Jézust Kajafástól a pretóriumba (laktanyába) vezették. Ők maguk nem mentek be a pretóriumba, hogy ne fertőződjenek, hanem megehessék a pászkát.
29. vers
Pilátus ment ki hát hozzájuk és megkérdezte: „Micsoda vádat emeltek ez ember ellen?”
30. vers
Azok ezt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át.”
31. vers
Pilátus erre ezt mondta nekik: „Vegyétek ti át és ítéljétek el törvényetek szerint.” – „Nekünk nincs megengedve, hogy bárkit is megöljünk” – válaszolták a zsidók neki,
32. vers
hogy beteljesedjék Jézus jelképes szava, mellyel azt példázta, hogy milyen halállal kell meghalnia.
33. vers
Pilátus hát újra bement a pretóriumba, hivatta Jézust és megkérdezte: „Te a zsidók királya vagy?”
34. vers
Jézus így felelt: „Magadtól kérded ezt, vagy mások mondották neked rólam?”
35. vers
„Zsidó vagyok én? – válaszolta Pilátus. A te nemzeted és a főpapok adtak téged át nekem. Mit tettél?”
36. vers
Jézus ezt felelte: „Az én királyságom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból való volna a királyságom, szolgáim küzdenének, hogy ne adassam át a zsidóknak. Így hát királyságom nem innen való.”
37. vers
„Tehát király vagy?” – kérdezte tőle Pilátus.” Te mondod, hogy király vagyok – felelte Jézus. Én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúskodjam az igazság mellett. Mindenki hallgat a szómra, aki az igazságból való.”
38. vers
„Mi az igazság?” – szólt Pilátus. E szó után újra kiment a zsidókhoz és így szólt hozzájuk: „Én semmi okot nem találok benne a vádolásra.
39. vers
Van nálatok egy szokás, hogy pászka alkalmával elbocsássak egy foglyot. Akarjátok, hogy elbocsássam a Zsidók Királyát?”
40. vers
Azok újra kiáltozták: „Ne őt, hanem Barabbást!” Barabbás pedig haramia volt.
Könyvek
