Az örömhír János szerint
11. fejezet
1. vers
Volt egy elerőtlenült ember, Lázár, Betániából, Mártának és Márta húgának, Máriának falujából.
2. vers
Mária volt az az asszony, aki az Urat kenettel megkente és lábát hajával törölte meg. Ennek a testvére Lázár volt az elerőtlenült.
3. vers
A nőtestvérek elküldtek hát Jézushoz ezzel az üzenettel: „Uram, lásd, akit kedvelsz, elerőtlenült.”
4. vers
Mikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Ez az erőtlenség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy érte az Istennek Fiát dicsőítsék.”
5. vers
Jézus pedig szerette Mártát, valamint annak hugát és Lázárt.
6. vers
Amint tehát meghallotta, hogy Lázár megerőtlenült, akkor még két napig maradt ugyanazon a helyen.
7. vers
Azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába.”
8. vers
„Rabbi – mondták neki tanítványai –, éppen most akartak a zsidók megkövezni s te újra odamégy?”
9. vers
„Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? – felelte Jézus. – Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.
10. vers
Ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen benne világosság.”
11. vers
Ezeket mondta. Azután így szólt hozzájuk: „Barátunk, Lázár aluszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.”
12. vers
„Uram, ha alszik, meg fog menekülni” – mondták a tanítványai.
13. vers
Jézus azonban a haláláról beszélt, míg azok azt vélték, hogy álom alvásáról szól,
14. vers
akkor azután nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt.
15. vers
De örülök annak, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy higgyetek. Most azonban menjünk el hozzá.”
16. vers
„Menjünk el és haljunk meg vele együtt!” – szólt tanítványtársaihoz Tamás, akit Ikernek neveznek.
17. vers
Mikor Jézus odaért, úgy találta, hogy már négy nap óta van a sírban.
18. vers
Betánia közel volt Jeruzsálemhez, csak mintegy tizenöt stádiumnyira.
19. vers
A zsidók közül sokan jöttek el Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20. vers
Mikor Márta meghallotta, hogy Jézus útban van, elébe ment, Mária pedig ült házában.
21. vers
„Uram – szólt Márta Jézushoz –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22. vers
Azt azonban most is tudom, hogy amire csak kéred az Istent, megadja neked az Isten.”
23. vers
„Fel fog támadni a testvéred” – felelte neki Jézus.
24. vers
Márta így válaszolt: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”
25. vers
„Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta neki Jézus –, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is.
26. vers
Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?”
27. vers
„Igen, Uram – mondta neki –, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világra jő.
28. vers
Mikor ezt mondta, eltávozott és hívta a húgát, Máriát, titkon azt súgva neki: „A tanító itt van és hív tégedet.”
29. vers
Az, ahogy meghallotta, sietve felkelt és hozzáment.
30. vers
Jézus még nem ment be a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahová Márta elébement.
31. vers
Azok a zsidók, akik Máriával együtt voltak a házban és vigasztalták őt, – amikor meglátták, hogy Mária sietve felkel és eltávozik, követték abban a hiedelemben, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32. vers
Mihelyt Mária odaért, ahol Jézus volt és meglátta őt, a lábaihoz borult és így szólította meg: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
33. vers
Amikor Jézus sírni látta őt és azokat a zsidókat, akik vele jöttek, indulat jött reá, nyugtalanná lett
34. vers
és így szólott: „Hol helyeztétek őt el?” – „Uram, jöjj és lásd meg!” – mondották neki.
36. vers
„Nézd, mennyire kedvelte őt” – szóltak a zsidók.
37. vers
Némelyek meg ezt mondták közülük: „Ő, aki a vaknak szemét megnyitotta, nem lett volna képes megtenni, hogy Lázár ne haljon meg?”
38. vers
Jézus most újra megtelt indulattal és a sírhoz ment. Ez egy üreg volt és egy kő feküdt rajta.
39. vers
„Vigyétek el a követ!” – mondotta Jézus.” Uram – szólalt meg Márta, a halott testvére –, már szaga van, hiszen négy napos.”
40. vers
„Nem megmondtam neked – mondta neki Jézus –, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”
41. vers
Erre elemelték a követ, Jézus pedig az égre emelte szemét és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42. vers
De tudtam én, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló tömegért szóltam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”
43. vers
Miután ezeket mondta, nagy hangon felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”
44. vers
És kijött a halott, kezén, lábán pólyákkal átkötözve, arcát keszkenő takarta.” Oldjátok fel, hadd járjon!” – mondta nekik Jézus.
45. vers
Azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek és látták, hogy Jézus mit cselekszik, sokan hittek.
46. vers
Közülük némelyek elmentek azután a farizeusokhoz és elmondották nekik, mit tett Jézus.
47. vers
Ekkor a főpapok és farizeusok összegyűjtötték a nagytanácsot és abban így szóltak: „Mit tegyünk, mert ez az ember sok jelt cselekszik?
48. vers
Ha úgy hagyjuk, mindenki benne hisz majd. Azután eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is.”
49. vers
Közülük egyik, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Nem tudtok ti semmit.
50. vers
Azzal sem számoltok, hogy hasznosabb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mintsem, hogy az egész nemzet elvesszen.”
51. vers
Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel ő volt abban az esztendőben a főpap, prófétai látást mondott, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,
52. vers
és hozzá nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt gyermekei egybegyűjtessenek.
53. vers
Attól a naptól fogva támadt az az elhatározásuk, hogy Jézust megöljék.
54. vers
Így azután Jézus többé nem járt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elvonult onnan egy, a pusztához közel eső vidékre, Efraim nevű városba és tanítványaival együtt ott tartózkodott.
55. vers
Közel volt a zsidók pászkája. A pászka előtt a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe, hogy szent tisztulásban részesüljenek.
56. vers
Keresték Jézust és a szenthelyen állva így beszélgettek egymás között: „Mi a véleményetek? Úgy gondoljátok, hogy nem jön fel az ünnepre?”
57. vers
A főpapok és farizeusok pedig parancsolatot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.
Könyvek
