Az örömhír János szerint

capítulo 11


Capítulos:


verso 1

Volt egy elerőtlenült ember, Lázár, Betániából, Mártának és Márta húgának, Máriának falujából.


verso 2

Mária volt az az asszony, aki az Urat kenettel megkente és lábát hajával törölte meg. Ennek a testvére Lázár volt az elerőtlenült.


verso 3

A nőtestvérek elküldtek hát Jézushoz ezzel az üzenettel: „Uram, lásd, akit kedvelsz, elerőtlenült.”


verso 4

Mikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Ez az erőtlenség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy érte az Istennek Fiát dicsőítsék.”


verso 5

Jézus pedig szerette Mártát, valamint annak hugát és Lázárt.


verso 6

Amint tehát meghallotta, hogy Lázár megerőtlenült, akkor még két napig maradt ugyanazon a helyen.


verso 7

Azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába.”


verso 8

„Rabbi – mondták neki tanítványai –, éppen most akartak a zsidók megkövezni s te újra odamégy?”


verso 9

„Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? – felelte Jézus. – Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.


verso 10

Ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen benne világosság.”


verso 11

Ezeket mondta. Azután így szólt hozzájuk: „Barátunk, Lázár aluszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.”


verso 12

„Uram, ha alszik, meg fog menekülni” – mondták a tanítványai.


verso 13

Jézus azonban a haláláról beszélt, míg azok azt vélték, hogy álom alvásáról szól,


verso 14

akkor azután nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt.


verso 15

De örülök annak, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy higgyetek. Most azonban menjünk el hozzá.”


verso 16

„Menjünk el és haljunk meg vele együtt!” – szólt tanítványtársaihoz Tamás, akit Ikernek neveznek.


verso 17

Mikor Jézus odaért, úgy találta, hogy már négy nap óta van a sírban.


verso 18

Betánia közel volt Jeruzsálemhez, csak mintegy tizenöt stádiumnyira.


verso 19

A zsidók közül sokan jöttek el Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.


verso 20

Mikor Márta meghallotta, hogy Jézus útban van, elébe ment, Mária pedig ült házában.


verso 21

„Uram – szólt Márta Jézushoz –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.


verso 22

Azt azonban most is tudom, hogy amire csak kéred az Istent, megadja neked az Isten.”


verso 23

„Fel fog támadni a testvéred” – felelte neki Jézus.


verso 24

Márta így válaszolt: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”


verso 25

„Én vagyok a feltámadás és az élet – mondta neki Jézus –, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is.


verso 26

Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?”


verso 27

„Igen, Uram – mondta neki –, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világra jő.


verso 28

Mikor ezt mondta, eltávozott és hívta a húgát, Máriát, titkon azt súgva neki: „A tanító itt van és hív tégedet.”


verso 29

Az, ahogy meghallotta, sietve felkelt és hozzáment.


verso 30

Jézus még nem ment be a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahová Márta elébement.


verso 31

Azok a zsidók, akik Máriával együtt voltak a házban és vigasztalták őt, – amikor meglátták, hogy Mária sietve felkel és eltávozik, követték abban a hiedelemben, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.


verso 32

Mihelyt Mária odaért, ahol Jézus volt és meglátta őt, a lábaihoz borult és így szólította meg: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”


verso 33

Amikor Jézus sírni látta őt és azokat a zsidókat, akik vele jöttek, indulat jött reá, nyugtalanná lett


verso 34

és így szólott: „Hol helyeztétek őt el?” – „Uram, jöjj és lásd meg!” – mondották neki.


verso 35

Jézus könnyezett.


verso 36

„Nézd, mennyire kedvelte őt” – szóltak a zsidók.


verso 37

Némelyek meg ezt mondták közülük: „Ő, aki a vaknak szemét megnyitotta, nem lett volna képes megtenni, hogy Lázár ne haljon meg?”


verso 38

Jézus most újra megtelt indulattal és a sírhoz ment. Ez egy üreg volt és egy kő feküdt rajta.


verso 39

„Vigyétek el a követ!” – mondotta Jézus.” Uram – szólalt meg Márta, a halott testvére –, már szaga van, hiszen négy napos.”


verso 40

„Nem megmondtam neked – mondta neki Jézus –, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”


verso 41

Erre elemelték a követ, Jézus pedig az égre emelte szemét és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.


verso 42

De tudtam én, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló tömegért szóltam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”


verso 43

Miután ezeket mondta, nagy hangon felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”


verso 44

És kijött a halott, kezén, lábán pólyákkal átkötözve, arcát keszkenő takarta.” Oldjátok fel, hadd járjon!” – mondta nekik Jézus.


verso 45

Azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek és látták, hogy Jézus mit cselekszik, sokan hittek.


verso 46

Közülük némelyek elmentek azután a farizeusokhoz és elmondották nekik, mit tett Jézus.


verso 47

Ekkor a főpapok és farizeusok összegyűjtötték a nagytanácsot és abban így szóltak: „Mit tegyünk, mert ez az ember sok jelt cselekszik?


verso 48

Ha úgy hagyjuk, mindenki benne hisz majd. Azután eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is.”


verso 49

Közülük egyik, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Nem tudtok ti semmit.


verso 50

Azzal sem számoltok, hogy hasznosabb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mintsem, hogy az egész nemzet elvesszen.”


verso 51

Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel ő volt abban az esztendőben a főpap, prófétai látást mondott, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,


verso 52

és hozzá nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt gyermekei egybegyűjtessenek.


verso 53

Attól a naptól fogva támadt az az elhatározásuk, hogy Jézust megöljék.


verso 54

Így azután Jézus többé nem járt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elvonult onnan egy, a pusztához közel eső vidékre, Efraim nevű városba és tanítványaival együtt ott tartózkodott.


verso 55

Közel volt a zsidók pászkája. A pászka előtt a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe, hogy szent tisztulásban részesüljenek.


verso 56

Keresték Jézust és a szenthelyen állva így beszélgettek egymás között: „Mi a véleményetek? Úgy gondoljátok, hogy nem jön fel az ünnepre?”


verso 57

A főpapok és farizeusok pedig parancsolatot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.

Capítulos:


Libros