Az örömhír János szerint
capítulo 4
verso 1
Amint most már az Úr észrevette, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít be, mint János –
verso 2
noha Jézus maga nem merített be, csak a tanítványai –,
verso 3
elhagyta Júdeát és ismét Galileába távozott.
verso 4
Szamárián kellett keresztül mennie.
verso 5
Eljutott Szamáriának egyik városába, melyet Szikárnak neveznek, mely szomszédja annak a teleknek, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.
verso 6
Itt volt a Jákób forrása. Jézus itt, az utazástól fáradtan, úgy ahogy volt, leült a forráshoz. Körülbelül hatodik óra volt.
verso 7
Szamáriából egy asszony jött vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!”
verso 8
Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak.
verso 9
A szamáriai asszony megkérdezte őt: „Zsidó létedre, hogy kérhetsz tőlem inni, mikor én szamáriai asszony vagyok?” A zsidók ugyanis nem társalognak a szamáriaiakkal.
verso 10
Jézus így felelt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát és tudnád, hogy ki az, aki neked azt mondta: Adj innom! – te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”
verso 11
„Uram – felelte az neki –, vedred sincs, a kút is mély. Honnan volna neked élő vized?
verso 12
Vajon nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki a forrást adta nekünk? Hiszen ő maga is ebből ivott, meg a fiai is, az állatai is.”
verso 13
Jézus ezt felelte neki: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik,
verso 14
de aki abból a vízből iszik, melyet majd én adok neki, többé soha meg nem szomjazik, hanem az a víz, melyet majd én adok néki, örök életre buzgó víznek forrásává válik benne.”
verso 15
„Uram – szólt hozzá az asszony –, add nekem ezt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és hogy többet ne járjak ide meríteni.”
verso 16
„Eredj el – mondta neki Jézus –, hívd el a férjedet és jöjj ide!”
verso 17
„Nincs férjem” – felelt az asszony, mire Jézus így szólt hozzá: „Helyesen mondtad, hogy nincs férjem,
verso 18
mert öt férjed volt, és akid most van, nem férjed. Ezzel igazat mondottál.”
verso 19
„Uram! – mondta neki az asszony –, látom már, hogy próféta vagy.
verso 20
Atyáink ezen a hegyen borultak le Istent imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt. „
verso 21
„Higgy nekem – mondta neki Jézus, jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
verso 22
Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered.
verso 23
De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
verso 24
Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.”
verso 25
„Tudom, hogy Messiás jön – mondotta neki az asszony –, akit Krisztusnak mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni.”
verso 26
„Én vagyok az – szólt neki Jézus –, aki veled beszélek.”
verso 27
Ennél a szónál megérkeztek a tanítványai és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Mégsem kérdezte senki: „Mit akarsz vele?” vagy: „Miért beszélsz vele?”
verso 28
Az asszony most otthagyta a vedrét, elment a városba és így szólt az emberekhez:
verso 29
„Jertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit tettem! Vajon nem ő-e a Krisztus?”
verso 30
Elmentek a városból és megérkeztek hozzá.
verso 31
Közben arra kérték őt a tanítványok: „Rabbi, egyél.”
verso 32
De ő így felelt nekik: „Van nekem eledelem, melyről ti nem tudtok.”
verso 33
„Vajon valaki enni hozott neki?” – kérdezték a tanítványok egymástól,
verso 34
Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem és bevégezzem az ő művét.
verso 35
Nem ti mondogatjátok, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Lám, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a tájakat, hogy fehérek már, aratásra készek.
verso 36
Már az arató elnyeri bérét, és gyümölcsöt gyűjt örök életre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.
verso 37
Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető és más az arató!
verso 38
Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak.”
verso 39
Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek őbenne az asszony beszédéért, aki tanúságot tett: „Mindent megmondott nekem, amit tettem.”
verso 40
Mikor a szamaritánusok hozzámentek, kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
verso 41
És sokkal többen hittek az ő saját beszédéért.
verso 42
Azt mondták az asszonynak: „Többé már nem a te beszédedért hiszünk. Magunk is hallottuk és tudjuk, hogy ő a világ Megmentője valóban.
verso 43
Két nap múlva elment onnan Galileába.
verso 44
Maga Jézus tett ugyanis tanúságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.
verso 45
Mikor most Galileába érkezett, elfogadták őt a galileaiak, miután mindent láttak, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett. Mert ők is elmentek az ünnepre.
verso 46
Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kapernaumban egy királyi udvari ember, akinek a fia elerőtlenült.
verso 47
Mikor az az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából megérkezett Galileába, hozzá utazott és megkérte, hogy menjen le és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.
verso 48
Erre így szólt Jézus: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”
verso 49
Mire a királyi ember azt felelte neki: „Uram, jöjj alá, mielőtt meghal gyermekem!”
verso 50
„Csak utazzál el – mondta neki Jézus –, fiad él!” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott és elutazott.
verso 51
Még alászállóban volt, amikor rabszolgái szembejöttek vele, és hírül hozták, hogy gyermeke él.
verso 52
Megtudakolta tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett és azok azt felelték neki, hogy tegnap a hetedik órában hagyta el a láz.
verso 53
Felismerte az apa, hogy ugyanabban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: „Fiad él.” És hitt maga is, egész háza is.
verso 54
Ezt újra második jelül tette Jézus, miután Júdeából Galileába ment.
Libros
