capítulo 2
Ezért kell a szokottnál jobban figyelnünk arra, amit hallottunk, hogy soha el ne sodródjunk.
Ha ugyanis az angyalok által közölt szó igaznak bizonyult, és minden törvényszegés és engedetlen tett megkapta a büntetését az igazságossággal összhangban,
akkor hogyan fogunk megmenekülni, ha figyelmen kívül hagyunk egy ilyen nagy megmentést? Hiszen a mi Urunk kezdte ezt hirdetni, és megerősítették számunkra azok, akik hallották őt,
miközben Isten is tanúskodott jelekkel, csodákkal, különféle hatalmas tettekkel és a szent szellemmel, amelyet kiosztott az akarata szerint.
Mert nem angyaloknak vetette alá az eljövendő lakott földet, amelyről beszélünk.
Hanem egy tanú valahol ezt mondta: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az emberfia, hogy gondját viseled?
Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg, és kinevezted őt kezed munkái fölé.
Mindent a lába alá vetettél.” Mert azzal, hogy Isten mindent alávetett neki, semmit sem hagyott, ami ne lenne alávetve neki. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden alá lenne vetve neki,
látjuk viszont Jézust – aki egy kevéssel kisebbé lett téve az angyaloknál –, dicsőséggel és tisztességgel megkoronázva a halál elszenvedéséért, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességéből minden emberért megízlelje a halált.
Mert helyénvaló volt, hogy az, akiért és aki által van minden, azért, hogy sok fiat vigyen dicsőségre, szenvedések által tegye tökéletessé a megmentésük főközvetítőjét.
Hiszen az is, aki megszentel, és azok is, akiket megszentelnek, mindnyájan egytől származnak, és ezért nem szégyelli testvéreknek hívni őket,
ahogy mondja is: „Hirdetem nevedet az én testvéreimnek, énekkel dicsérlek téged a gyülekezetben.”
És még ezt mondja: „Benne bízom.” És ezt is: „Én és a kisgyermekek, akiket Jehova adott nekem.”
Mivel tehát a „kisgyermekek” hús-vér emberek, ő is hús-vér ember lett, hogy a halála által semmivé tegye azt, akinek megvannak az eszközei, hogy halált okozzon, vagyis az Ördögöt,
és hogy felszabadítsa mindazokat, akiket egész életükben rabszolgaságban tartott a haláltól való félelem.
Mert igazából nem angyaloknak segít, hanem Ábrahám utódainak.
Ennélfogva mindenben hasonlóvá kellett lennie a „testvéreihez”, hogy irgalmas és hű főpappá lehessen Isten szolgálatában, azért, hogy engesztelő áldozatot ajánljon fel a nép bűneiért.
Mivel ő maga is szenvedett, amikor próbára tették, segítségére tud sietni azoknak, akik próbára vannak téve.