Pál első levele korinthusiakhoz

chapter 11


Chapters:


verse #1

Legyetek az én utánzóim, mint ahogy én a Krisztusé vagyok.


verse #2

Dicsérem nálatok, hogy mindenben rám emlékeztek, s hogy amit nektek átadtam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam.


verse #3

Azt akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, s minden asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak feje pedig az Isten.


verse #4

Megszégyeníti fejét minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétál, hogy a fején tart valamit.


verse #5

Megszégyeníti fejét minden nő, amikor fedetlen fejjel imádkozik vagy prófétál. Mert egy és ugyanaz, mint egy megnyírt nő.


verse #6

Mert ha nem fedi le fejét a nő, akkor beretváltassa is le haját. Ha pedig éktelen dolog a nőnek, hogy megnyiratkozzék vagy megberetválkozzék, akkor fedje el arcát!


verse #7

Férfi ellenben nem tartozik befedni a fejét, miután ő Istennek képe és dicsősége, a nő meg a férfi dicsősége.


verse #8

Mert nem a férfi van a nőből, hanem a nő a férfiből,


verse #9

mert nem is a férfit teremtették a nőért, hanem a nőt a férfiért.


verse #10

Ezért tartozik a nő viselni a fennhatóság jelét a fején az angyalok miatt.


verse #11

Ettől eltekintve sem nő nincs férfi nélkül, sem férfi nő nélkül az Úrban,


verse #12

mint ahogy tudniillik a nő a férfiból lett, úgy a férfi a nő által lesz, de minden Istenből.


verse #13

Ti magatoktól ítéljétek meg, illik-e a nőnek fedetlenül imádkozni Istenhez.


verse #14

A természet is nem azt tanítja-e nektek, hogy a férfinak gyalázatára válik, hogy hosszú hajat viseljen,


verse #15

a nőnek ellenben dicsősége, ha hosszú hajat ereszt, mert a hosszú haját fátyol gyanánt kapta.


verse #16

Ha pedig valaki úgy vélekedik, hogy szereti a civakodást, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten egyházainak nincsen.


verse #17

Ami a következő rendelkezésemet illeti, nem dicsérem, mivel nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.


verse #18

Először is úgy hallom, hogy mikor az egyházban összejöttök, hasadások vannak közöttetek, s részben hiszem is.


verse #19

Mert hiszen kell közöttetek szakadásoknak lenniük, hogy a kipróbáltak láthatókká legyenek köztetek.


verse #20

Nos, amikor összejöttök egy helyre, nem az Úr vacsoráját eszitek.


verse #21

Mert mikor esztek, ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, s így az egyik éhezik, a másik dőzsöl.


verse #22

Hát nincsenek házaitok arra, hogy egyetek és igyatok? Annyira lenézitek az Isten egyházát s megszégyenítitek azokat, akiknek nincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek.


verse #23

Úgy kaptam ugyanis az Úrtól, s azt tovább is adtam nektek, hogy Jézus az Úr azon az éjszakán, melyen elárulták, fogta a kenyeret


verse #24

és miután hálát adott, megtörte azt és így szólt: „Ez az én testem, mely tiértetek van. Ezt cselekedjétek rám emlékezésül!”


verse #25

Hasonlóképpen fogta a poharat is vacsora után, s ezt mondta: „E pohár vérem útján amaz új szövetség, valahányszor csak isztok belőle, ezt tegyétek rólam való megemlékezésül!”


verse #26

Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isztok a pohárból, az Úrnak halálát hirdetitek, míg csak el nem jön.


verse #27

Így hát, aki az Úrhoz méltatlanul eszi a kenyeret és iszik a pohárból, vétkezik az Úr testével és vérével szemben.


verse #28

Próbálja meg hát az ember magát, s úgy egyék a kenyérből és igyék a pohárból.


verse #29

Aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, ítéletet eszik és iszik magának.


verse #30

Ezért van sok erőtelen és gyenge köztetek, és elég sokan alusznak is.


verse #31

De ha megítéljük magunkat, nem kerülünk ítélet alá.


verse #32

Ha ítél is az Úr, csak nevelésünkre szolgál, hogy a világgal együtt ne sújtson ránk a kárhoztató ítélet.


verse #33

Így hát testvéreim, ha összejöttök enni, egymást fogadjátok el.


verse #34

Ha valaki éhezik, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többi dologban intézkedni fogok, mihelyt odamegyek.

Chapters:


Books