Pál első levele korinthusiakhoz
11. fejezet
1. vers
Legyetek az én utánzóim, mint ahogy én a Krisztusé vagyok.
2. vers
Dicsérem nálatok, hogy mindenben rám emlékeztek, s hogy amit nektek átadtam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam.
3. vers
Azt akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, s minden asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak feje pedig az Isten.
4. vers
Megszégyeníti fejét minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétál, hogy a fején tart valamit.
5. vers
Megszégyeníti fejét minden nő, amikor fedetlen fejjel imádkozik vagy prófétál. Mert egy és ugyanaz, mint egy megnyírt nő.
6. vers
Mert ha nem fedi le fejét a nő, akkor beretváltassa is le haját. Ha pedig éktelen dolog a nőnek, hogy megnyiratkozzék vagy megberetválkozzék, akkor fedje el arcát!
7. vers
Férfi ellenben nem tartozik befedni a fejét, miután ő Istennek képe és dicsősége, a nő meg a férfi dicsősége.
8. vers
Mert nem a férfi van a nőből, hanem a nő a férfiből,
9. vers
mert nem is a férfit teremtették a nőért, hanem a nőt a férfiért.
10. vers
Ezért tartozik a nő viselni a fennhatóság jelét a fején az angyalok miatt.
11. vers
Ettől eltekintve sem nő nincs férfi nélkül, sem férfi nő nélkül az Úrban,
12. vers
mint ahogy tudniillik a nő a férfiból lett, úgy a férfi a nő által lesz, de minden Istenből.
13. vers
Ti magatoktól ítéljétek meg, illik-e a nőnek fedetlenül imádkozni Istenhez.
14. vers
A természet is nem azt tanítja-e nektek, hogy a férfinak gyalázatára válik, hogy hosszú hajat viseljen,
15. vers
a nőnek ellenben dicsősége, ha hosszú hajat ereszt, mert a hosszú haját fátyol gyanánt kapta.
16. vers
Ha pedig valaki úgy vélekedik, hogy szereti a civakodást, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten egyházainak nincsen.
17. vers
Ami a következő rendelkezésemet illeti, nem dicsérem, mivel nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.
18. vers
Először is úgy hallom, hogy mikor az egyházban összejöttök, hasadások vannak közöttetek, s részben hiszem is.
19. vers
Mert hiszen kell közöttetek szakadásoknak lenniük, hogy a kipróbáltak láthatókká legyenek köztetek.
20. vers
Nos, amikor összejöttök egy helyre, nem az Úr vacsoráját eszitek.
21. vers
Mert mikor esztek, ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, s így az egyik éhezik, a másik dőzsöl.
22. vers
Hát nincsenek házaitok arra, hogy egyetek és igyatok? Annyira lenézitek az Isten egyházát s megszégyenítitek azokat, akiknek nincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek.
23. vers
Úgy kaptam ugyanis az Úrtól, s azt tovább is adtam nektek, hogy Jézus az Úr azon az éjszakán, melyen elárulták, fogta a kenyeret
24. vers
és miután hálát adott, megtörte azt és így szólt: „Ez az én testem, mely tiértetek van. Ezt cselekedjétek rám emlékezésül!”
25. vers
Hasonlóképpen fogta a poharat is vacsora után, s ezt mondta: „E pohár vérem útján amaz új szövetség, valahányszor csak isztok belőle, ezt tegyétek rólam való megemlékezésül!”
26. vers
Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isztok a pohárból, az Úrnak halálát hirdetitek, míg csak el nem jön.
27. vers
Így hát, aki az Úrhoz méltatlanul eszi a kenyeret és iszik a pohárból, vétkezik az Úr testével és vérével szemben.
28. vers
Próbálja meg hát az ember magát, s úgy egyék a kenyérből és igyék a pohárból.
29. vers
Aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, ítéletet eszik és iszik magának.
30. vers
Ezért van sok erőtelen és gyenge köztetek, és elég sokan alusznak is.
31. vers
De ha megítéljük magunkat, nem kerülünk ítélet alá.
32. vers
Ha ítél is az Úr, csak nevelésünkre szolgál, hogy a világgal együtt ne sújtson ránk a kárhoztató ítélet.
33. vers
Így hát testvéreim, ha összejöttök enni, egymást fogadjátok el.
34. vers
Ha valaki éhezik, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többi dologban intézkedni fogok, mihelyt odamegyek.
Könyvek
