Pál első levele korinthusiakhoz
9. fejezet
1. vers
Nem vagyok én szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam-e Urunkat, Jézust? Vajon nem az én munkám vagytok-e ti az Úrban?
2. vers
Ha másoknak nem vagyok apostol, nektek bizonyára az vagyok. Mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.
3. vers
Azokkal szemben, akik vizsgálgatnak engem, védekezésem ez:
4. vers
Nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk?
5. vers
Nincs jogunk arra, hogy egy testvért feleségként magunkkal hordozzunk, mint ahogy a többi apostol, az Úrnak testvérei és Kéfás teszik?
6. vers
Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
7. vers
Ki katonáskodik bármikor is a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt, hogy ne ennék annak gyümölcséből? Ki terelget nyájat, hogy ne ennék a nyájnak tejéből?
8. vers
Vajon csak emberi módon mondom ezeket? Vagy a törvény is nem ezt mondja-e?
9. vers
Mózes törvényében ugyanis írva áll: „Ne kösd be a nyomtató ökör száját!” Vajon csak az ökrökre van az Istennek gondja?
10. vers
Vagy talán értünk egyetemlegesen szól? Hiszen értünk írták meg, hogy a szántóvetőnek reménységgel kell szántania, és a cséplő a részesedés reményében csépel.
11. vers
Ha mi nektek szellemieket vetettünk, nagy dolog, ha hús világához tartozókat készülünk aratni?
12. vers
Ha mások részesednek abban a jogban, hogy a tiéteken rendelkezzenek, nem több-e a mi jogunk hozzá? Ha másoknak joguk van, hogy részesedjenek a tiétekben, nincs-e inkább nekünk? De nem éltünk ezzel a jogunkkal, hanem mindent tűrünk, csakhogy a Krisztus evangéliumának ne vessünk akadályt.
13. vers
Nem tudjátok, hogy akik a szent dolgokkal munkálkodnak, a szentélyből származókból esznek? Hogy akik az oltár mellett foglalatoskodnak, az oltárról részt kapnak?
14. vers
Így rendelte az Úr is az örömhír hirdetőinek, hogy az örömhírből éljenek.
15. vers
Én azonban ezek közül eggyel sem éltem. Nem azért írtam ezekről, hogy velem is így történjék, mert jobb meghalnom, minthogy a dicsekvésemet valaki üressé tegye.
16. vers
Azzal, hogy az örömhírt hirdetem, nem dicsekedhetem, mert kényszer ül rajtam, hisz jaj nekem, ha nem fogom az örömhírt szólni.
17. vers
Ha ugyanis önként teszem, jutalmam van érte, ha önkéntelenül, sáfársággal bíztak meg.
18. vers
De hát mi a jutalmam? Hogy mikor az örömhírt hirdetem, ingyenessé tehetem az örömhírt, hogy nem használom azt a jogomat, melyet az örömhír ad.
19. vers
Szabad lévén ugyanis mindenektől, magamat mindenek rabszolgájává tettem, hogy a lehető legtöbbet megnyerjem.
20. vers
Zsidóknak tudniillik olyan lettem, mint zsidó, hogy a zsidókat megnyerjem, törvény alatt valóknak, mintha törvény alatt lévő volnék, pedig nem vagyok törvény alatt, hogy a törvény alatt lévőket megnyerhessem,
21. vers
a törvénynélkülieknek, mintha törvénynélküli volnék, pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem a Krisztus törvényében vagyok, hogy a törvénynélkülieket megnyerjem.
22. vers
Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem, mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket.
23. vers
Mindent megteszek az örömüzenetért, hogy annak részestársává legyek.
24. vers
Nem tudjátok, hogy akik a pályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a babért? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
25. vers
Mindenki, aki versenyez, mindenben megtartóztatja magát, amazok, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi hogy romolhatatlant.
26. vers
Én mindenesetre úgy futok, hogy nem bizonytalanra, úgy öklözöm, mint aki nem levegőbe csapdos.
27. vers
Sőt állütést adok a testemnek, és rabszolgává teszem azt, hogy amíg másokat versenybe hívok, én magam olyanná ne váljak, aki nem állja ki a próbát.
Könyvek
