Pál első levele korinthusiakhoz
3. fejezet
1. vers
Veletek azonban nem beszélhettem úgy, mint szellemiekkel, hanem csak úgy, mint húsból valókkal, mint Krisztusban lévő kiskorúakkal.
2. vers
Tejet itattam veletek, nem kenyeret, hiszen még nem bírtátok volna el,
3. vers
még hústermészetűek vagytok, mert amennyiben köztetek irigység és vetélkedés van, nem vagytok-e hústermészetűek? Nem emberi módon jártok-e?
4. vers
Mikor ugyanis az egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok, a másik: Én Apollósé, nem emberek vagytok-e?
5. vers
Hát mi Apollós? Mi Pál? Kiszolgálók, kik által hívőkké lettetek. S mindenkinek az a rész jutott, melyet az Úr adott neki.
6. vers
Én ültettem, Apollós öntözött, de az Isten növesztett.
7. vers
Így hát semmi az, aki ültet, és semmi az, aki öntöz, csak a növesztő Isten valami.
8. vers
Az ültető és az öntöző egy, ki-ki fáradozásához képest meg fogja kapni a maga bérét.
9. vers
Hiszen mi Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok ti.
10. vers
Az Isten nekem adott kegyelméhez képest bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. Mindenki nézzen utána, hogyan épít.
11. vers
Hiszen más alapot senki sem vethet azon kívül, ami már benn fekszik, és ez Jézus, a Krisztus.
12. vers
Mármost erre az alapra lehet aranyat, ezüstöt, értékes köveket, fát, szénát, szalmát építeni,
13. vers
egyszer mindenkinek a munkája látható lesz. Ama nap ugyanis világosságra fogja hozni, mert tűzben lepleződik le. Mindenkinek a munkáját hogy minemű, a tűz fogja megpróbálni.
14. vers
Ha valakinek a munkája, melyet épített, megmarad, bért kap majd,
15. vers
ha valakinek a munkája megég, kárát vallja, ő maga azonban meg fog menekülni, de úgy, mint tűzön keresztül.
16. vers
Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok? S hogy Isten Szelleme lakik bennetek?
17. vers
Ha valaki megrontja Isten templomát, meg fogja rontani azt az Isten. Hisz Isten temploma szent, s ti vagytok ez a templom.
18. vers
Senki ne ejtsen meg titeket csalással! Ha köztetek valaki úgy gondolja, hogy bölcs ebben a korszakban, ostobává legyen, hogy bölccsé lehessen!
19. vers
Mert ennek a korszaknak a bölcsessége ostobaság az Istennél. Hiszen megírták: „Ő rajtakapja a bölcseket azon, hogy mindenre kaphatók.”
20. vers
Majd megint: „Ismeri az Úr a bölcsek érveléseit, hogy azok hiábavalók.”
21. vers
Így hát emberekkel senki ne dicsekedjék. Mert minden a tiétek,
22. vers
Pál is, Apollós is, Kéfás is, világ is, élet is, halál is, jelenvalók is, jövendők is: minden a tiétek!
23. vers
De ti a Krisztuséi vagytok, a Krisztus pedig Istené.
Könyvek
