Pál első levele korinthusiakhoz
15. fejezet
1. vers
Testvéreim, hadd ismertessem meg veletek, hogy az örömhírt, melyet vittem nektek, melyet el is fogadtatok, melyben állotok is,
2. vers
mely által meg is fogtok szabadulni, milyen igével hirdettem nektek, ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, ha ugyan nem hiába hittetek.
3. vers
Elsősorban azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy a Krisztus az írások szerint vétkeinkért meghalt,
4. vers
el is temették, fel is támadt az írások szerint a harmadik napon,
5. vers
hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6. vers
azután ötszáznál több testvér látta egyszerre, kik közül a többség mai napig él, bár némelyek elaludtak,
7. vers
azután Jakabnak jelent meg, azután az összes apostolnak,
8. vers
mindenki közül utolsónak pedig, mint egy idétlennek, nekem magamnak is láthatóvá lett.
9. vers
Én vagyok ugyanis legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok arra elég, hogy apostolnak nevezzenek, azért mert az Isten egyházát üldöztem.
10. vers
De az Isten kegyelme által az vagyok, ami vagyok és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavalóvá, sőt mindazoknál többet fáradtam, ugyan nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.
11. vers
Akár én, akár pedig amazok, ekképp hirdetjük, s ti ekképp hittetek.
12. vers
Ha pedig a Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadott, hogyan mondhatják némelyek, hogy halottak feltámadása nincs?
13. vers
Ha nincs halottak feltámadása, akkor a Krisztus sem támadt fel.
14. vers
Ha pedig a Krisztus fel nem támadt, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek.
15. vers
Sőt Isten hamis tanúinak találnak bennünket, mert Isten ellenére arról tettünk tanúságot, hogy a Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha halottak csakugyan nem támadnak fel.
16. vers
Mert ha a halottak nem támadnak fel, a Krisztus sem támadott fel.
17. vers
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a hitetek, még vétkeitekben vagytok.
18. vers
Akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban aludtak el.
19. vers
Ha egyedül ebben az életben vetettük reményünket a Krisztusba, szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
20. vers
Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként.
21. vers
Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is.
22. vers
Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg.
23. vers
Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik,
24. vers
azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat.
25. vers
Addig kell ugyanis királynak lennie, míg lába alá nem veti mind az ellenségeit.
26. vers
Utolsó ellenségeként teszi félre a halált.
27. vers
Hiszen az Atya mindent lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy mindent alája vetett, világos, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alája vetette.
28. vers
Mikor pedig alája veti majd a mindenséget, akkor majd ő maga a Fiú is alája veti magát annak, aki a mindenséget alája vetette, hogy Isten legyen minden mindenekben.
29. vers
Ugyan hát mit is csinálnak azok, akik halottakért merítkeznek be? Ha halottak egyáltalán fel nem támadnak, miért is merítkeznek be értük?
30. vers
Mi is miért megyünk veszélybe minden órában?
31. vers
A veletek való dicsekvésre mondom testvéreim, mely a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban az enyém, hogy napról-napra halál révén vagyok.
32. vers
Ha Efézusban ember módjára harcoltam a fenevadakkal, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk.
33. vers
Ne tévelyegjetek. Gonosz beszédek megrontanak jó erkölcsöket.
34. vers
Az igazságosságnak megfelelően józanodjatok ki, s többé ne vétkezzetek. Némelyeknek ugyanis nincs Isten-ismeretük. Azért mondom, hogy megszégyenüljetek.
35. vers
Kérdi azonban valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?
36. vers
Esztelen! Amit te elvetsz, az sem elevenedik meg, csak ha meghal.
37. vers
És mikor elveted, nem a leendő testet veted el, hanem puszta magot vagy búzáét, vagy a többiek közül valamelyikét.
38. vers
Azután az Isten adja neki a testet, úgy, ahogy akarta, éspedig minden egyes magnak külön a maga testét.
39. vers
Nem minden hús ugyanaz a hús, hanem más az emberek, más a barmok húsa, más a madarak húsa, más a halaké.
40. vers
Vannak mennyei testek és vannak földi testek. De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké.
41. vers
Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége.
42. vers
Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik a testet rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban,
43. vers
elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban.
44. vers
Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is.
45. vers
Így is írták meg: „Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”
46. vers
De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi.
47. vers
Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő.
48. vers
Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is.
49. vers
Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is.
50. vers
Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot.
51. vers
Íme, egy titkot mondok nektek: Nem fogunk mindnyájan elaludni, de mindnyájan át fogunk változni
52. vers
egy oszthatatlan időben, egy szempillantásban, az utolsó kürtszókor, – mert kürtölni fognak – s a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átváltozunk majd.
53. vers
Kell ugyanis, hogy ez a megromló test romolhatatlanságot öltsön fel, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön fel.
54. vers
Mikor pedig ez a megromló test romolhatatlanságot ölt fel és ez a halandó test halhatatlanságot ölt fel, akkor bekövetkezik a megírt ige: „Győzelem nyelte el a halált!
55. vers
Halál, hol a győzedelmed? Halál, hol a fullánkod?”
56. vers
A halál fullánkja pedig a vétek, hatalma pedig a törvény.
57. vers
Hála legyen az Istennek, aki Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül a győzelmet adja nekünk.
58. vers
Így hát szeretett testvéreim, szilárdak legyetek, mozdíthatatlanok, az Úr munkájának mindenkor bőviben levők, tudva azt, hogy fáradozásunk az Úrban nem hiábavaló.
Könyvek
