Pál első levele korinthusiakhoz

capítulo 15


Capítulos:


verso 1

Testvéreim, hadd ismertessem meg veletek, hogy az örömhírt, melyet vittem nektek, melyet el is fogadtatok, melyben állotok is,


verso 2

mely által meg is fogtok szabadulni, milyen igével hirdettem nektek, ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, ha ugyan nem hiába hittetek.


verso 3

Elsősorban azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy a Krisztus az írások szerint vétkeinkért meghalt,


verso 4

el is temették, fel is támadt az írások szerint a harmadik napon,


verso 5

hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,


verso 6

azután ötszáznál több testvér látta egyszerre, kik közül a többség mai napig él, bár némelyek elaludtak,


verso 7

azután Jakabnak jelent meg, azután az összes apostolnak,


verso 8

mindenki közül utolsónak pedig, mint egy idétlennek, nekem magamnak is láthatóvá lett.


verso 9

Én vagyok ugyanis legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok arra elég, hogy apostolnak nevezzenek, azért mert az Isten egyházát üldöztem.


verso 10

De az Isten kegyelme által az vagyok, ami vagyok és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavalóvá, sőt mindazoknál többet fáradtam, ugyan nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.


verso 11

Akár én, akár pedig amazok, ekképp hirdetjük, s ti ekképp hittetek.


verso 12

Ha pedig a Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadott, hogyan mondhatják némelyek, hogy halottak feltámadása nincs?


verso 13

Ha nincs halottak feltámadása, akkor a Krisztus sem támadt fel.


verso 14

Ha pedig a Krisztus fel nem támadt, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek.


verso 15

Sőt Isten hamis tanúinak találnak bennünket, mert Isten ellenére arról tettünk tanúságot, hogy a Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha halottak csakugyan nem támadnak fel.


verso 16

Mert ha a halottak nem támadnak fel, a Krisztus sem támadott fel.


verso 17

Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a hitetek, még vétkeitekben vagytok.


verso 18

Akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban aludtak el.


verso 19

Ha egyedül ebben az életben vetettük reményünket a Krisztusba, szánalmasabbak vagyunk minden embernél.


verso 20

Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként.


verso 21

Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is.


verso 22

Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg.


verso 23

Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik,


verso 24

azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat.


verso 25

Addig kell ugyanis királynak lennie, míg lába alá nem veti mind az ellenségeit.


verso 26

Utolsó ellenségeként teszi félre a halált.


verso 27

Hiszen az Atya mindent lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy mindent alája vetett, világos, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alája vetette.


verso 28

Mikor pedig alája veti majd a mindenséget, akkor majd ő maga a Fiú is alája veti magát annak, aki a mindenséget alája vetette, hogy Isten legyen minden mindenekben.


verso 29

Ugyan hát mit is csinálnak azok, akik halottakért merítkeznek be? Ha halottak egyáltalán fel nem támadnak, miért is merítkeznek be értük?


verso 30

Mi is miért megyünk veszélybe minden órában?


verso 31

A veletek való dicsekvésre mondom testvéreim, mely a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban az enyém, hogy napról-napra halál révén vagyok.


verso 32

Ha Efézusban ember módjára harcoltam a fenevadakkal, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk.


verso 33

Ne tévelyegjetek. Gonosz beszédek megrontanak jó erkölcsöket.


verso 34

Az igazságosságnak megfelelően józanodjatok ki, s többé ne vétkezzetek. Némelyeknek ugyanis nincs Isten-ismeretük. Azért mondom, hogy megszégyenüljetek.


verso 35

Kérdi azonban valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?


verso 36

Esztelen! Amit te elvetsz, az sem elevenedik meg, csak ha meghal.


verso 37

És mikor elveted, nem a leendő testet veted el, hanem puszta magot vagy búzáét, vagy a többiek közül valamelyikét.


verso 38

Azután az Isten adja neki a testet, úgy, ahogy akarta, éspedig minden egyes magnak külön a maga testét.


verso 39

Nem minden hús ugyanaz a hús, hanem más az emberek, más a barmok húsa, más a madarak húsa, más a halaké.


verso 40

Vannak mennyei testek és vannak földi testek. De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké.


verso 41

Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége.


verso 42

Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik a testet rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban,


verso 43

elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban.


verso 44

Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is.


verso 45

Így is írták meg: „Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”


verso 46

De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi.


verso 47

Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő.


verso 48

Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is.


verso 49

Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is.


verso 50

Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot.


verso 51

Íme, egy titkot mondok nektek: Nem fogunk mindnyájan elaludni, de mindnyájan át fogunk változni


verso 52

egy oszthatatlan időben, egy szempillantásban, az utolsó kürtszókor, – mert kürtölni fognak – s a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átváltozunk majd.


verso 53

Kell ugyanis, hogy ez a megromló test romolhatatlanságot öltsön fel, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön fel.


verso 54

Mikor pedig ez a megromló test romolhatatlanságot ölt fel és ez a halandó test halhatatlanságot ölt fel, akkor bekövetkezik a megírt ige: „Győzelem nyelte el a halált!


verso 55

Halál, hol a győzedelmed? Halál, hol a fullánkod?”


verso 56

A halál fullánkja pedig a vétek, hatalma pedig a törvény.


verso 57

Hála legyen az Istennek, aki Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül a győzelmet adja nekünk.


verso 58

Így hát szeretett testvéreim, szilárdak legyetek, mozdíthatatlanok, az Úr munkájának mindenkor bőviben levők, tudva azt, hogy fáradozásunk az Úrban nem hiábavaló.

Capítulos:


Libros