Pál első levele korinthusiakhoz
capítulo 3
verso 1
Veletek azonban nem beszélhettem úgy, mint szellemiekkel, hanem csak úgy, mint húsból valókkal, mint Krisztusban lévő kiskorúakkal.
verso 2
Tejet itattam veletek, nem kenyeret, hiszen még nem bírtátok volna el,
verso 3
még hústermészetűek vagytok, mert amennyiben köztetek irigység és vetélkedés van, nem vagytok-e hústermészetűek? Nem emberi módon jártok-e?
verso 4
Mikor ugyanis az egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok, a másik: Én Apollósé, nem emberek vagytok-e?
verso 5
Hát mi Apollós? Mi Pál? Kiszolgálók, kik által hívőkké lettetek. S mindenkinek az a rész jutott, melyet az Úr adott neki.
verso 6
Én ültettem, Apollós öntözött, de az Isten növesztett.
verso 7
Így hát semmi az, aki ültet, és semmi az, aki öntöz, csak a növesztő Isten valami.
verso 8
Az ültető és az öntöző egy, ki-ki fáradozásához képest meg fogja kapni a maga bérét.
verso 9
Hiszen mi Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok ti.
verso 10
Az Isten nekem adott kegyelméhez képest bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. Mindenki nézzen utána, hogyan épít.
verso 11
Hiszen más alapot senki sem vethet azon kívül, ami már benn fekszik, és ez Jézus, a Krisztus.
verso 12
Mármost erre az alapra lehet aranyat, ezüstöt, értékes köveket, fát, szénát, szalmát építeni,
verso 13
egyszer mindenkinek a munkája látható lesz. Ama nap ugyanis világosságra fogja hozni, mert tűzben lepleződik le. Mindenkinek a munkáját hogy minemű, a tűz fogja megpróbálni.
verso 14
Ha valakinek a munkája, melyet épített, megmarad, bért kap majd,
verso 15
ha valakinek a munkája megég, kárát vallja, ő maga azonban meg fog menekülni, de úgy, mint tűzön keresztül.
verso 16
Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok? S hogy Isten Szelleme lakik bennetek?
verso 17
Ha valaki megrontja Isten templomát, meg fogja rontani azt az Isten. Hisz Isten temploma szent, s ti vagytok ez a templom.
verso 18
Senki ne ejtsen meg titeket csalással! Ha köztetek valaki úgy gondolja, hogy bölcs ebben a korszakban, ostobává legyen, hogy bölccsé lehessen!
verso 19
Mert ennek a korszaknak a bölcsessége ostobaság az Istennél. Hiszen megírták: „Ő rajtakapja a bölcseket azon, hogy mindenre kaphatók.”
verso 20
Majd megint: „Ismeri az Úr a bölcsek érveléseit, hogy azok hiábavalók.”
verso 21
Így hát emberekkel senki ne dicsekedjék. Mert minden a tiétek,
verso 22
Pál is, Apollós is, Kéfás is, világ is, élet is, halál is, jelenvalók is, jövendők is: minden a tiétek!
verso 23
De ti a Krisztuséi vagytok, a Krisztus pedig Istené.
Libros
