Pál első levele korinthusiakhoz

chapter 4


Chapters:


verse #1

Velünk úgy kell számolni, mint a Krisztus szolgáival, mint Isten titkainak sáfáraival.


verse #2

Ha ez így van, sáfárokon mást nem lehet keresni, csakhogy híveknek találtassanak.


verse #3

Nekem pedig a legkisebb dolog, hogy ti ítélkezzetek rajtam, vagy emberi ítéletnap, sőt magam sem ítélkezem magamon,


verse #4

mert lelkiismeretem semmiről sem tud magamra vonatkozólag, de ez még nem tesz engem igazságossá: aki rajtam ítélkezik, az az Úr.


verse #5

Így hát idő előtt ti se ítéljetek semmi felől, amíg el nem jön az Úr. Ő majd rávilágít a sötétség rejtett dolgaira, s világossá teszi a szívek szándékait. Akkor majd mindenki az Úrtól kapja meg dicséretét.


verse #6

Ezt a példát tiértetek alkalmaztam magamra és Apollósra, testvéreim, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy nem szabad túlhaladni azon, ami meghatott, hogy fel ne fuvalkodjatok az egyik kedvéért a másik ellen fordulva.


verse #7

Ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad te is, miért dicsekszel úgy, mintha nem kaptad volna?


verse #8

Már jóllaktatok. Már meggazdagodtatok. Nélkülünk királyságra jutottatok. Óh, bárcsak királyságra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodnánk.


verse #9

Úgy tűnik fel nekem, hogy bennünket, apostolokat az Isten utolsóknak jelölt ki, mintha halálraítéltek volnánk, mert színházává lettünk a világnak, angyaloknak, embereknek is:


verse #10

mi a Krisztusért ostobákká, ti ellenben a Krisztusban okosokká, mi erőtlenekké, ti erősekké, ti dicsőségesekké, mi ellenben dicstelenekké.


verse #11

A mostani óráig éhezünk, szomjazunk, mezítelenkedünk, arcul vernek minket, hazátlanok vagyunk,


verse #12

saját kezünkkel dolgozva fáradunk, míg minket szidalmaznak, mi áldunk, amíg üldöznek, mi felülmaradunk,


verse #13

amíg rossz hírünket keltik, mi vigasztalunk. Mintegy a világ szemétjévé lettünk, mindenek mocskává a mai napig.


verse #14

Nem úgy írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy szeretett gyermekként intselek.


verse #15

Ha tízezer nevelőtök volna is a Krisztusban, de nem sok atyátok. Mert a Krisztus Jézusban az örömüzenettel én nemzettelek titeket.


verse #16

Kérlek hát titeket, utánzóimmá legyetek.


verse #17

Éppen azért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett és hűséges gyermekem az Úrban, hogy titeket az én utaimra emlékeztessen, melyek a Krisztus Jézusban vannak, mint ahogy mindenhol minden egyházban tanítok.


verse #18

De némelyek úgy felfuvalkodtak, mintha nem mennék el hozzátok.


verse #19

Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok, s megismerkedem a felfuvalkodottaknak nem a beszédével, hanem a hatalmával.


verse #20

Mert az Isten királysága nem beszédben nyilvánul meg, hanem hatalomban.


verse #21

Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelídség szellemével?

Chapters:


Books